Szöveggyűjtemény

Hogy mit nézek meg a világból, az az én világnézetem. Leírom, hogy szerintem mit jó és mit nem jó nézni ebben a világban.

2007. június

Jó dolog a statgép. Az eddig is látszott belőle, hogy teodora, callina, mézéscsoki, crescendo, gorati blogjából idetalál hozzám egy-egy link, és ennek nagyon örülök :)
[Remélem visszafelé is működik néha a madzag :)]
Nemrég a hivatkozások böngészése közben megtaláltam a blogomat néhány nemblogon is
kalaka.lap.hu [Lemezek]
ghymes.lap.hu [Blogok]
thomas.lap.hu [Thomasról írják]
wikipedia [híres nyulak listája :)]
Ettől aztán gyorsan zavarba is jöttem, de szintén nagyon örülök :)

Vasárnap kint voltunk a gyerekszigeten. Hat hétvége együttlét, hehhehe. Egy barátnőm szólt, hogy most van, én nem is tudtam róla, mivel emberi időben nem nézek tévét, ahol ezerrel megy a hirdetés. Mindenesetre megnéztem a honlapot. Logisztikáztam, hogy melyik nap lenne a jó, milyen koncert van a nagyszínpadon, és milyen programok vannak a kis sátrakban. Azon kaptam magam, hogy ugyanezt csináltam úgy ezer éve is, kisakkoztam, hogy melyik nap van a VHK meg a Quimby meg a PUF, meg a Boban Markovic, mert akkor aznap megyünk ki :) Nos, a Kaláka idejében nyaralni megyünk, Halász Judit már volt, úgyhogy Gryllus Vilmos nyert szólóban, a többi nem nagyon csigázott fel.
Tízre (délelőtt hehe) mentünk a gyermekkel ketten. Parkoló bent a szigeten, még hely is volt. Kedves biztonsági őrök, sok gyerek, kis séta, majd a monopoltelefonos, a csokis, a pelenkás, a női újságos sátrak, sokkolóan rózsaszín látvány, aztán egyszercsak a színpad. Rögtön az elején a pelenkás sátorban átvettem a pelenkáscsomagolásokról összegyűjtött számos nyusziért járó tíz darab ajándékot, mivel ez nekem jár :) Mivel az agyamat beszippantotta a fogyasztói társadalom. És nem is vittem magammal az összeset :) Négy zokni, két tusfürdő, két könyv(nek látszó izé), két fürdős szivacsállat volt a megérdemelt jutalmam. Valamint pelenkáztam egyet bónusz. Aztán megnyugtattam magam, hogy vannak nálam nagyobb hülyék is, egy anyuka képes volt mindhárom gyerekére tékomos reklámpólót adni. Jaj, na mindegy. A gyermeket nagyjából hidegen hagyta mindez, az ezer hely közül neki összesen három tetszett, szerencsére. A nőimagazinos, és a pelenkás sátorban található játszóház, mert tele volt autóval és vonattal, előbbiben volt egy kedves felügyelő lány is. Valamint a mutatványos rét, mert ott voltak fa motorok, és kis taliga, amit lehetett erre-arra tologatni. A többi vagy pénzbe kerülős, vagy durván reklámcélú játékhelyszín egyrészt nagyobbaknak szólt, másrészt vagy pont ezért szerencsére egy másodpercig se volt érdekes. A Gryllus-koncert kedves volt, sok éneklő anyukával és kisgyerekkel; gyermeknek a tűző napsütés ellenére nagyon tetszett. Nekem is. De csak emiatt nem fogunk kimenni se jövőre, se azután. Konkrétan vérborzalom az egész, ócska marketinghakni. Mondjuk nem tudom, mit vártam... És itthon láttam, hogy a zoknik nem is kékek, hanem lilák. Ezek után idegi alapon befestettem a hajam, mert megérdemlem :)

Ma egy hete nincs már cici. Még szeretné, este főleg, de azt hiszem, megérti, hogy nagykisfiú lett, és a nagykisfiúk se kérnek cicit, és a nagykislányok se kérnek cicit. Az első napokban felsoroltuk az összes gyerekismerősét a bölcsiből, és itthonról is, nehogy az jöjjön le, hogy csak a bölcsisek nem kaphatnak cicit, szóval végig mondtuk, hogy ő se kér cicit, és ő se kér cicit, és ő se, és ez talán hatott. Vagy nem tudom mi.
Most úgy alszik el, hogy az ölembe veszem a kiságya mellett, és énekelek egy Este jó este jót, egy Bodzavirágbólt, egy Bóbitát (pótita), mondok néhány kedves Weöres verset (Tó vize tó vize, Tekereg a szél, Őszi éjjel), valamint az utóbbi két napban pedig mesét is. Sose gondoltam volna, de aztán mégis. Ezek 8-10 mondatos kis történetek, egyik mondat közben találom ki a másikat. Például mese két cicáról, akik itt laknak nálunk a lépcső alatt, és valami zajra felfigyelnek, és a cseresznyefa alatt találkoznak egy békával, és ennek nagyon örülnek, és aztán szundikálnak. Vagy mese egy vavvav kutyusról és egy cicáról, akik kimentek a Dunapartra, és integettek a kompnak, aztán este lett és hazamentek és szundikáltak. Eddig ennyit találtam ki :) De elég jó szórakozás, ráadásul a gyermek ezután teljesen önszántából bemegy a kiságyba, lefekszik, és tíz másodpercen belül elalszik. Ez a gyermek egy tündér, az biztos :)
Most már a bölcsit nagyon szereti, úgy megy be reggel, hogy vissza se néz. Ha elfelejtek puszit adni neki, akkor aznapra úgy jártam. Valamelyik nap itthon felejtettem a mobilomat, és pár utca után visszafordultam, mire elkezdett kiabálni a gyermek, hogy nem haza bölcsibe! nem haza bölcsibe! :)
Két év két hónapot kapott az anyatejből. Jó volt. Mostantól nagykisfiúnak számítom.

 CD-n: Ukulele

« 2007. május 2007. július »