Szöveggyűjtemény

Hogy mit nézek meg a világból, az az én világnézetem. Leírom, hogy szerintem mit jó és mit nem jó nézni ebben a világban.

2007. november

Tegnap este sokáig dolgoztam egy tegnapelőtti határidős munkával, amit úgy elfelejtettem, mint a huzat. Nem volt felírva, és mostanában ami nincs nekem felírva, az nem létezik. Lehet, hogy ez valami mellékhatása a blogolásnak. Ezért fáradtan ébredtem, ezért türelmetlen voltam a gyermekkel, ezért ő üvöltve sírt, hogy nem jön bölcsibe, és/vagy nem veszi fel az új kabátját, hanem csak a régit. A régi kabátja azonban a bölcsiben van, udvaros-koszolósnak beadva. Az új kabátja csinos barna bőrhatású, vagány repülőskatonás, jóképű nagyfiús, nem bölcsiudvarra koszolnivaló, hanem reggel-délutáni autóból bölcsibe sétálós. (Otthon hétvégére megint más kabátot nyüsztetünk, mert olyankor a hatványozottabb koszolás evidens.)
Aztán valahogy ráráncigáltam a csinos nagyfiús repülős kabátját, aztán dühösen kimentem mínusz ezer fokban autóablakot jégteleníteni, hogy majd visszamegyek a gyermekért, de ő kijött utánam, ezért én nem mentem vissza.
Csendesen autóztunk befelé, én csendes idegben, a gyermek csendes duzzogásban. Nem volt kedvem felvidítani se saját magam, se a gyermeket, és ezt nagyon utáltam, hogy így van, de nem volt kedvem.
A Petőfi rádió csendes aláfestő zenéket zizegett, aztán egyszercsak megszólalt reggel negyed nyolckor a Nirvana. Nehéz az autózás az ilyen hangulatemberekkel, mint én; szegény gyermek se tudta, hogy most mi van. Üvöltött a Smells like teen spirit, én meg vigyorogtam.
Közvetlenül ezután a Fatboy Slim-féle James Brown I feel good jött. Hehehe, örültem neki már az első hangnál, aztán meg sírtam a nevetéstől vezetés közben, mert a gyermek utánozta a sikítást, teljesen eltalálva a hangszínt. A kis usankájával, repülős kabátjával, bekötve a gyerekülésbe, sikítva-morogva úgy nézett ki, mint egy kisoroszlán.
Következett az Üllői Úti Fuck: Eskövő
Aztán sokat autóztunk, mire beértünk, én a dugóban araszolós vezetés közben még egy ottmaradt alufóliadarabból egy kis tálkát is gyártottam kakaós gabonabogyók hátraadogatásának megkönnyítése céljából. Más kaja nem volt nálam, mivel ugye nem mentem vissza a házba a gyermekért, ezért elfelejtettem. Egy csomó más dologgal együtt. Lehet, hogy fel kellett volna vakarnom az autó szélvédőjére.
Végig jó zene szólt. Amikor leparkoltunk a rakparton, akkor például a Perfect Day. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni. Beértünk a bölcsibe. Repülőskabát le, benti szandi fel, nyúlok a táskámba, és akkor ott azonnal nyüszítve haza akartam menni. Otthon hagytam a gyermek kukásautóját. Mert nem mentem vissza érte, és ezért elfelejtettem. A gyermek nagyon sírt, én nagyon utáltam magam. Kilenc felé telefonált a gondozónő, hogy megnyugodhatok, két dömperrel a hóna alatt reggelizik. Great.
Meglehetősen fos kedvem van ma. Akinek nincsen esze, legyen notesze.

Annyira szeretném, hogy majd a gyermeknek ne ilyeneket kelljen olvasnia. Hanem bármi más érdekes tudományost, vagy szépirodalmat, mindegy, csak szórakoztatóbb legyen, mint ez. Kevés rosszabb érzés van, mint az ilyesfajta tükörbenézés. Fúj de undorító egy posvány országban élek. Nem szeretem magam erre emlékeztetni, nem is gondolok rá, dolgozom, gyermekkel játszom, nem nézek tévét. Erre idejön egy ilyen cikk. Féltudású elit... precíz összefüggések. Kicsit azért eufémisztikus. Szerintem kókler, kontraszelektív, ostoba és szívtelen trágyalégylárvák. Azt nem értem, hogyan lehet ezekkel szóba állni egyáltalán, vagy sztárolni például egy Abramovicsot. Nem értem, tényleg. Mondjuk nem is akarom érteni, és azt remélem, hogy mire a gyermek megnő, ez az egész féltudású elit csak egy oldal alja apróbetű lesz majd a történelemkönyvekben.

http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud2/

A bölcsiben két télapóst is danolásznak. Először úgy volt, hogy "két szarvas húzta, hálitetette, gömbölyű zsákját hálitetette", de most már a gyermek egyre nagyobb pontossággal találja el a szavakat. Úgyhogy mindkét dalocskát sokszor énekeljük az autóban is.

A hullapelyhes c. örökzöld több zenélősforgós, vagy csak szimplán zenélős babajátéknak adja a dallamát. Egy ideig nem tudtam hová tenni, hogy mi köze is lehet a Télapónak a csecsemőjátékokhoz, de aztán a témában óhatatlanul bővülő ismereteimnek köszönhetően megvilágosodtam, hogy ez a kis dal valójában a Twinkle, twinkle little star című angol gyermekdal, amely többféle szövegvariációban él a világban, dallama pedig Mozartig vezethető vissza.

Bővebben a wikipédián:
http://en.wikipedia.org/wiki/Twinkle_Twinkle_Little_Star

Hull a pelyhes

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.
Nagyszakálló Télapó jó gyermek barátja
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.

Télapó itt van

Télapó itt van, hó a subája, jég a cipője, leng a szakálla
Zsák-zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta, szán repítette, gömbölyú zsákját, százfele vitte
Zsák-zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

Donászy Magda: Áll a fenyő

Áll a fenyő az erdőben, zöld ruhában, ünneplőben
Tél van, ága csupa hó. Ráfújta a télapó.

***

Kis karácsony, nagy karácsony, kihűlt-e már a kalácsom
Ha kihűlt már ide véle, hadd egyem meg melegébe.
Jaj, de szép a karácsonyfa, ragyog rajta a sok gyertya
Itt egy szép könyv, ott egy labda, jaj de szép a karácsonyfa

***

A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép
Nem is sárba, ebadta, ropog a hó alatta
Ahány csengő csendüljön, ahány gyerek örüljön,
Ahány gyertya, mind égjen karácsonyi szépségben.
4 /szó-szó mi-dó szó-szó mi Z, szó-szó mi-dó szó-szó mi Z,
szó-szó szó-lá szó-szó-lá (szinkópa), szó-fá mi-ré mi re dó

 

 

Az egyszervolt.hu készítői kaptak már egy csomó elismerést, én még azért nem méltattam őket megfelelőképpen, mert ennek csak nagyjából most érkezett el az ideje, mert már nemcsak én választom a gyermeknek, hanem ő is nekem.
A gyermek - két és fél évesek kikerülhetetlen egójának megfelelően - önállóan választhat szabadidős tevékenységet, az általam engedélyezett listákról. Négy kategória van (ami attól is függ, hogy nekem mit kell épp elvégeznem): játék (ami nemcsak játék), kimenős programok, olvasás, mesenézés. Leginkább persze a játszást szokta preferálni, de amikor mesenézést választ, akkor ott van a dvd-n a Kisvakond, Thomas, Teletubbies, tv-n napszaktól függően Bebe tv vagy cbbc, illetve az egyszervolt. Ennyi és nem több.
Egyszervolt nem egyszerű, mivel számítógépet kell használni, vagyis mindenképpen ott kell lennem. Ezért úgy alakult, hogy vasalás közben ez a program. Én kampányvasaló vagyok, összegyűjtök több köbméter ruhát, mire rászánom magam a dologra, ami így órákig tart, amely időre meg kell oldani a gyermek időtöltését. (Ha a kampánycsendben szükség van valamire, akkor pánikvasalással oldom meg a dolgot, hajnalban kitúrom a kupacból a ruhát, és azt az egyet kivasalom.) Szóval, amikor nekiállok vasalni, jó sok időm van, figyelni is kell, meg nem is, ráadásul a számítógép és a vasaló egy helyiségben van, így a lehetőség adta magát, és szép lassan rászoktunk az 'én vasalok gyermek egyszervoltot néz' c. programcsomagra.

Az animációk és a mese.tv az életkorának legmegfelelőbb. Van, hogy egymás után kéri a kedvenceit, vagy egymás után sokszor ugyanazt. Mesékre figyel, dalokat énekelgeti, idő telik, én meg vasalok.

Az egyszervolt.hu-nak minden részlete igényes. Az egész dizájn arról szól, hogy ez egy mesés világ, gyerekeknek. Kalákás és hasonlós, sok zenés, mesés, verses, színművészes, játékos, ötletes, vállalható. Örülök, hogy van.

Kis ünnepség keretében terveztem egy megemlékezést a blog első éves szülinapjáról, ami két nappal ezelőtt volt :) Azonban a gyermek a pseudokruppjára való tekintettel otthonában tartózkodik apukájával, így én estig is dolgozhatok akár, és tekintettel a jelentős mennyiségű elmaradásomra, dolgozom is. A gyermek ugyan nem érzi rosszul magát (ezért is merem apjával hagyni), mert nem lázas, viszont se nézni nem jó, se hallgatni. Borzasztóan köhög, és gyakorlatilag megállás nélkül. Ma hajnalban mindennek a tetejében azzal keltett, hogy "anya nem tudok látni!". Én egyáltalán nem láttam tekintettel arra, hogy nem is aludtam a köhögése miatt, de aztán gyorsan észhez kellett térnem, mert a gyermek tényleg nem tudta kinyitni a szemét. Teljesen össze volt ragadva, még ilyet nem is láttam. Persze sikítoztam a férjemnek, a gyermek meg sírt, aztán langyos vizes textilpelussal valahogy sikerült megoldani a dolgot. Ma reggeli csekkoláskor gratulált a dokinéni a kötőhártyához is. Eddig megúsztunk mindenféle betegséget, és gyógyszert, de most négyfélét kell adni ötféle kiszerelésben és időpontban, úgyhogy teleírtam a hűtőt a férjemnek az utasításokkal. Az egyik rossz ízű, a másikat fújni kell, a harmadikat cseppenteni, a negyediket kiskanállal. Szegény, hardatwork otthon. Én meg keresem a pénzt. És közben elfelejtettem vicces statisztikákat gyártani az elmúlt egy évről :) Na majd szilveszterkor.

Kisvakond a legújabb kedvenc. Lehet kapni kisvakond mesegyűjtemény néven 7 dvd-t, egyenként 4-8 rajzfilmet tartalmaz. Az elsőt egy hét pilot projekt után a többi hat egyben követte. Nagyon édes, nyilván nem kell bemutatni.

Két probléma van vele: az egyik az, hogy valaki valamilyen érthetetlen ötletből kifolyólag képes volt leszinkronizálni a 2-es és a 6-os dvd-t. Brutál, amikor affektáló gyerekszinkronhangok a kisvakond tündéri nevetgélését alábeszélik. Ezt a kettőt azonnal elajándékoztam :) (Kidobni nem volt szívem, pedig kukába való.) A másik az, hogy néhol komolyan félelmetes, legalábbis egy két és fél éves számára. Az oroszlános leginkább. Erről írok majd külön, mert nagyon megdöbbent ez :)
Legújabb szerepjátékainkba beépült az, hogy "én oloszlán vagyok és mologok". Meg az, hogy "anya én vagyok a kisvakond, te mi vagy? Te is kisvakond vagy." És akkor egyikünk azt mondogatja (meglehetősen sokszor), hogy "ahoj" a másik meg hogy "juhé". Vagy, hogy "kamomila".

A magyar rajongói honlapról sok érdekességet meg lehet tudni.
http://www.kisvakondklub.extra.hu/news.php
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_vakond
http://en.wikipedia.org/wiki/Mole_(Zden%C4%9Bk_Miler_character)

Az olyan kedvenc zenéket fogom ezen az álnéven összegyűjteni - egyszerűségi okokból youtube linkekkel - ami nem kifejezetten gyerekdal, hanem kifejezetten nem, ám a gyermek szereti, tekintettel arra, hogy az én kedvencem és sokszor hallja. Ráadásul rádiós és autós a kategória, az otthoni kedvencek a zenegép címszó alatt gyűlnek.

***

James Kakande munkásságáról csak a Petőfin hallottam eddig, a Skatastic c. számban szereplő gyerekkórust kitűnően hozza a gyermek.

A Kistehén tánczenekar teljesen egyértelmű kedvenc. A Szájbergyereket a gyermek a következőképpen énekli: "Van egy-két tó a ház alatt, ha beleteszem leüti a lábamat. Száááá kéjjél bocsánatot, nem mutatom meg a bocsámat ott". :)

« 2007. október 2007. december »