Szöveggyűjtemény

Hogy mit nézek meg a világból, az az én világnézetem. Leírom, hogy szerintem mit jó és mit nem jó nézni ebben a világban.

2008. november

Az egyik ok, amiért mégis inkább vidéki oviba irattam volna a gyereket, na az ez volt. Márminthogy otthon erőteljesen nagyobb biztonságban van, ha csak úgy kimozdulnak mondjuk sétálni. Csak az a baj, hogy ahová végülis irattam Budán, a munkahelyem melletti teljesen sima állami ovi, az az otthonihoz képest egy Cambridge; az a baj. Áhh, viszont cserébe folyton idegben vagyok ilyenektől, hogy majd középsőben csak úgy, például kimennek sétálni egyet a Moszkva téren keresztül a Hűvösvölgybe. Vagy külön busszal elmehetnek korcsolyázni a Városligetbe. A fenti balesettől természetesen kikészültem. Hogy a rákba lehet már biztonsági öv nélkül szállítani gyerekeket? Nem bírom felfogni, hogy lehet ilyen felelőtlen valaki? Még akkor is vérborzalom ez a tény, ha ránézésre baromarcú az elsőbbséget meg nem adó terepjárós.

 

  [Vladimir Szutyejev: Vidám mesék]

Szinte minden este olvasnom kell a vidám meséket. Nagyon édesek, gyermekkoromból emlékszem rájuk. Van egy-két része, amit lektorálva mesélek, mert például a medve nagyon furán néz ki úgy, mint Mihail Ivanovics, vagy a karácsony furán néz ki december 31-én. 
Általában az első négyet kell végigmondani: Kispipi és Kisréce, A három kiscica, A gomba alatt és a Miau. A gombás a gyermek kedvence. Nagyon durván tudja már kívülről az egész bonyolult körmondatokat is. Ráadásul, ha nem elég átélve mondom azt, hogy és ekkor a nyúl ugrott ki a tisztásra, bújtassatok el, kiáltotta, mentsetek meg, üldöz a róka... akkor simán leállítja a projektet, és újra kell kezdenem. 
Ezen kívül néha rögtönöznöm kell a jó róka rossz róka témakörben, mert a gombás mese gonosz rókája vs. Vuk személyiségkülönbségeinek szövevényeibe néha belekérdez, megspékelve néha a gonosz-e a simabőrű bónuszkérdéssel. Szutyejev azért jó, mert ha csak önmagában nézzük, akkor ilyen bonyolult dolgokra nem kell válaszokat kreálnunk. Kispipi nem tud úszni, a kályhacső kormos, a gomba megnő az esőben, oszt jónapot. Természetesen 10/10.

Le
szak
vizs
gáz
tam.

Mondogattam magamnak előtte, hogy mindent tudok király vagyok. Belenéztem a tükörbe, mint tíz éve minden vizsga előtt. Gyakoroltam az okos nézést és mantráztam a fél méter magas papírhalmaz betűit. A Legfelsőbb Bíróság épületébe belépve igyekeztem nem összefosni magam, és drukkoltam, hogy a begyakorolt okos nézés kitartson addig, amíg sorra kerülök.
Van egy jogi szakvizsgám. Örültem. Kimentem anyuhoz, megmutattam a papírt a lobogó szélben. Ittam két viszkikólát. Van egy jogi szakvizsgám.
Akinek esetleg nincs jogi szakvizsgája, annak elárulom, hogy valójában csak egy szimpla a4-es fehér papír pecsét aláírás. Nem nagy ügy. Örülök neki, mert mekkora királyság már, de ez az érzés egy szülést például nem tud űberelni. Na az király. Legkirályabb. Szóval, ha például megkérdezné egy kócos pszichiáter, hogy mire vagyok a legbüszkébb az életemben, akkor teljes meggyőződéssel azt tudnám mondani, hogy a gyerekem anyakönyvére. Eddig is tudtam, de most már legalább teljesen biztos vagyok benne :)

Ha kva sok időm lenne, komolyan és nyugodtan foglalkoznék a saját állampolgári jogaimmal. De mivel semmi időm sincs, ezért idegbeteg módon intézem. Nyilván nincs ingyenes parkoló a munkahelyem körül. Nyilván három óránként dobálok 792 Ft-ot. Ma a 11.00-kor lejáró jegyemet mentem megújítani, amikoris 11.01-et ütött az óra, és láttam, hogy a kisköcsög éppen fényképezi a kocsimat. Odakiabáltam, hogy héálljunkmármeg. Mire sunyin egy gyorsat kattintott. Én gyorsan odaértem, időközben elborult aggyal köszönésképpen odébblöktem, majd begyűrtem a kabátjába a kékcéduláját. Megkérdeztem tőle, hogy mégis miafszt csinál, nem járt még le a negyedóra türelmi idő. Közölte, hogy három órát parkolhatok egy helyen, odébb kell állnom. Nem ecsetelem, hogy miket mondtam neki, mert nem nagyon emlékszem, de biztos tűrt nyomdafestéket. Aláfestésnek egy nő kiabált mögöttem, hogy verjem meg. Ez elmaradt, mert a kiscsávó elfutott. Bedobtam az újabb 792 Ft-ot, majd a két utca távolságára lévő Centrum ügyfélszolgálatba rohantam. Jónapottal köszöntem, nem dulakodtam. Jól viselkedtem, oda adtam a jegyet, hogy dugják fel. Közölte a nő, hogy túlléptem a három órát. Kérdő arcom láttán még tovább nyomta a hülyeségét, miszerint ebben a kerületben munkaidőben három órát állhatok egy helyen, és erre a mobil parkolás a megoldás. Felvilágosítottam, hogy nem valószínű, hogy a mobil parkolást használóknak többletjogai lennének az egy helyben állást illetően. Szóra sem méltatva, megint csak azt ismételte, hogy de túlléptem a három órát. Mivel egy droiddal nincs értelme vitatkozni, lenyugodtam és nyomatékosan felhívtam a figyelmét a valószínűleg figyelmen kívül hagyott, saját szabályzatukban lévő negyed órás türelmi időre. Erre szemrebbenés nélkül elvette a papíromat, és kivette a rendszerből. Közben láttam, hogy valami fehér lötty szivárog az ereiből.
De ennél amúgy durvább, hogy valamelyik nap sétáltam az ovi felé és szemtanúja voltam, amint egy faszi az összes megbüntetett autóról leszedi a kékcetlit, és behajítja a kukába. Túl messze volt, hogy megverjem, és bizonyítékot se fényképeztem, hogy feljelentsem.
De ha egyszer kva sok időm lesz, akkor kitalálok valamit, mert ha van negyed óra türelmi idő, akkor rohadjon meg az, aki előtte fényképeztet.

----

14.07. Jut eszembe, egy "elnézést kérünk, amiért az ostoba parkolóőr nem várta meg a negyed órát" is jól esett volna. Nyilván nem programozták be nekik.

 

[Hiperkarma - Felejtő]

« 2008. október 2008. december »