Szöveggyűjtemény

Hogy mit nézek meg a világból, az az én világnézetem. Leírom, hogy szerintem mit jó és mit nem jó nézni ebben a világban.

2009. augusztus

A balkáni zene nagyon hat rám. Az én véremben nincs benne, de a gyermekében igen. Sokat hallgatunk ilyesmit. Tose Proeski-t a youtube-n találtam. Elképesztően népszerű, tehetséges, helyes, tud énekelni. És meghalt. Elképesztő.

Tose Proeski Jovano Jovanke Tose Proeski Nesanica (hangosítsd fel, megéri, illetve kettő perctől gyorsul be) Tose Proeski Djurdevdan Tose Proeski Nothing else matters

Közölte velem egyik este, hogy inkább lánynak akart volna születni. Wtf? De aztán csak annyit fűzött hozzá indokolásként, hogy azért, mert nem akar rendőr lenni, mint apa. Ja? Én abban a pár másodpercben felkészültem a kamingauttól kezdve mindenre. Jézusom, én akkora hülye vagyok.

Amúgy kukás szeretne lenni, és apuka. Vagy bogarász. Vagy autóversenyző. Pedig sose kérdeztem, hogy mileszel hanagyleszel, mert szerintem az nagyon idegesítő téma. Eszemben sincs befolyásolni semmilyen irányba. Én sose tudtam, mi akarok lenni és nem is emlékszem, mi akartam lenni. De a kukás azért kicsit idegesít. 

Az Alma zenekar munkásságáról még nem emlékeztem meg e sorok között, most már éppen itt az ideje. Pár napja voltunk koncerten, itt nálunk világvégén, és hát röviden: lehengerlő volt. Az énekes bácsi remek frontemberi kvalitásokkal rendelkezik, amiáltal a gyerekek visongva, sikítozva, ugrálva pogóznak és énekelnek. A szülők is remekjól szórakozhatnak, van acdc-s léggitározás, macskajajos menetelés, és felnőtteknek szánt poénok. A hangzás modern, népi hangszerekkel fűszerezett light poprock. A tartalom vegyesen didaktikus és klasszikus. Van Bródy és Kányádi, sokféle zenés vers. Szerintem kizárólag óvodás korosztály a célcsoport, és igazán a koncert az erősség. Néhány track példa:
A nád a házam teteje nagy királyság, koleszos, fősulis, egyetemista korából mindenki emlékszik rá, szerintem. Jó ötlet, hogy egyre gyorsul, nagyon vicces, gyerekek imádják. Enyém otthon direkt gyakorolta koncert előtt :)
A Minimax-dal is megbocsátható. Főleg, hogy hozzáteszik élőben a körítést is, miszerint nemcsak a minimaxról szól a dal, hanem a nevetésről, és senki se vigye túlzásba a tévézést, mert kocka lesz a feje.
A Szuperkukák c. szám igen hasznos ötlet, meglepő volt, hogy pl. nálunk vidéken a gyerekek ismerik egyáltalán a szelektív gyűjtés rejtelmeit; nyilván csak a Szuperkukákból tudják, hogy melyik színű kukába milyen hulladék való, mert a valóságban itt elég kezdetleges a szemlélet. Gyermek szereti a dalt, amúgy is kukás akar lenni nagykorában.
A vakond c. szám Nagybandó szöveg, itt üvöltik a kicsik tankcsapdásan, hogy egyszer talán odébbállnak.
A szülinapos nekem is nagyon-nagyon tetszik. 

[Alma: Ma van a szülinapom]

Nád a házam teteje

Most komolyan, az emberek így halálosan meglepődtek a végkielégítéseken, meg lenyúlt százmillákon meg offsórmilliárdokon? Én ezen lepődtem meg. Hogy hol él bárki-mindenki? Jó, nekem könnyű, mert olyan helyen dolgozom, és több, mint tíz éve látom, hogy mi megy. Minden kormányváltásnál sőt, néha sűrűbben, a többszázmillió. Néha milliárd, kifigyeloda. Az megy. Tanácsadói szerződésekre, illetve az Igazgatóságnak meg a Felügyelőbizottságnak. Onnan meg a pártkasszákba. Az egész IG-t meg FB-t mindig le kell cserélni aztán kinek-kinek meg kell köszönni. Hát sajnos mindenkinek nem juthat, bár hogy még ott vagyok, az azért van, mert reménykedem ehhehe. Nem is igaz, mert hogy még ott vagyok, az azért van, mert a munkám jó, lenne van értelme, úgy szociálisan mind népgazdaságilag, még akkor is, ha a nagyon nagy főnökök trágyalégylárvák mind. Ugyanezt érezheti egy nyomozó is például, vagy egy békávéellenőr is, mint én. 

Egy megoldás van kedves gyerekek, mindenkinek, tehát mindenkinek be kell tartani  a szabályokat. Aki nem tartja be, azzal be kell tartatni. A tartatni az nem egy olasz piskótaféleség hanem a legfontosabb szolgálat létigéje. A szabály pedig az, kedves gyerekek, hogy ne hazudj, ne csalj, ne lopj. Aki hazudik az csal, aki hazudik az lop, az pedig mind-mind nagyon csúnya dolog. Persze corpus delicti nélkül ilyen fentieket leírni szintén az, pfuj.

Jó reggelt kívánok.

Az autóban rádiózási szokásaim most nyáron kicsit megváltoztak, mivel a gyermek otthon tölti idejét apukájával vagy annak anyukájával, és én egyedül utazom ezen a vonalon, így simán azt hallgatok, amit akarok, nem kell a közlekedési hírek fontosságát ecsetelnem, ha egy kis felnőtt tartalomra vágyom (vágyok? mindkettő hülyén hangzik).
Reggelente totál rászoktam a milliók reggelire.  Nem mintha közelről megérintene a pénzpiac, de olyan okosakat beszélnek ezek a fiúk, hogy jó hallgatni. Az ostobaság más adókon iszonyúan fáraszt, az ostoba beszéd uncsi zenékkel spékelten meg már minősített eset. A rádiócafén a zenei felhozatal príma, mást le se mernék írni, kismértékű mai_zenei alultájékozottságomban, héllóhélló mikezek kikezek. Egyszóval mindenképpen úgy érzem, hogy kapok valamit és sokkal több leszek, mire kiszállok az autóból a munkahelyem parkolójának -2 szintjén, mint voltam, amikor beszálltam az autóba otthon. 

Mostanában hardatwork, alig van időm. Nem vagyok tipikus jogász, klasszik ügyvédnek egyáltalán nem is bírom elképzelni magam, már a magas sarkú cipő huzamosabb hordása is idegesít, nemhogy a kiskosztüm. Persze egy csupaüveg egyterű mélyparkológarázsos irodaházban kénytelen vagyok kinézni valahogy, mert a cicusok egyre többen vannak, ráadásul egyre idősebb vagyok, a cicusok meg egyre fiatalabbak. Kábé olyan fiatalok most, mint amikor én odakerültem a céghez, és néztem a mostani korombeli nőket, hogy debénák. Amúgy a munkám se tipikus jogi munka, inkább olyan jajdejó, hogy jogász vagy, megspórolunk egy csomó időtpénztveled típusú munka. Amire a legnagyobb szükségem van közben, az a tapasztalat, és a munkatársak bizalma, elismerése, amivel vagy ami miatt irányítani tudom a folyamatok alakulását. És ezzel szintén megspórolok egy csomó időtpénzt a főnököknek. Ha lenne valaki, aki csomó időtpénzt spórolna nekem, vagyis előteremtené helyettem, és lenne sok időm és sok pénzem, akkor egyáltalán nem dolgoznék semmiféle cégnek semmiféle irodaházban, akkor (btw szülnék még egypár gyereket) leginkább ilyenek olvasásával tölteném az időmet:

Lécci-lécci hadd legyek én M-ügynök! (MIB.II.)

« 2009. július 2009. szeptember »