Szöveggyűjtemény

Hogy mit nézek meg a világból, az az én világnézetem. Leírom, hogy szerintem mit jó és mit nem jó nézni ebben a világban.

Gyerekmese bejegyzései

Gyermekről, gyermeknek, gyermek miatt, gyermekért, gyermek óta, gyermek előtt.

Két fontos felfedezésem az elmúlt hónapok rest hallgatása alatt:

Egyik: a tőzegáfonya. Mikor már fél óránként jártam pisilni, de fél percnél tovább nem tarthatott az út a mosdóig, különben bugyicsere, és öt napja napi háromszor ittam brutálkeserű Urogin nevű szert, mert az nem antibiotikum, mivel majdnem minden antibiotikumtól beájulok, viszont lehet kapni egészségpénztárra, szóval mikor ezt már öt napja műveltem az összesen egy hetes nyaralásom alatt, akkor kínomban 4000 forintért vettem tőzegáfonyát. Öt szemet vettem be belőle. De az utolsó kettőt már csak azért, mert nem hittem el, hogy egy nap alatt rendbehozott...

Másik: az iskolatáska. Neten végignéztem a gyermekkel a kínálatot. Nyilván a legdrágább dínós samsonite tetszett meg neki. Nyilván beintettem. Olcsóbban is leginkább olyat lehet kapni 30 ezerért, amiben van töltött (!) tolltartó is, meg pénztárca, meg mittudomén. Én olyat kerestem, ami tök üres és jó minőségű, mondjuk 20 ezer alatt legyen, könnyen nyitható legyen a zár, legyen nagy oldalzsebe az innivalónak, a háta és a pántja ergonomikus szellőzős extraszivacsos legyen, kevesebb mint 1 kg, gyermek szempontjainak is megfelelően menő mintázatú, lehetőleg fekete és piros. Aztán vettem egy ilyet.

Ha jól összeszámolom a dolgokat körülöttem, akkor mindenképpen abszolút érték jön ki. Gyermeket például felvették abba az iskolába, ahová kellett. Örülünk Vincent. Akármikor elmegyünk a suli mellett autóval, megörül, és kiabál, hogy szia iskola, hamarosan jövök tanulni!!! Biztos minden hat éves ilyen motivált? Jó lenne, ha így érezné később is.

Azt hittem, hogy nehéz lesz majd kitalálni, hogy mi érdekli, mi az, amivel többet szeretne foglalkozni. De nem nehéz. Egész nap matekozik. Ez a hat éves ezres számkörben számol. Tegnap pl. meglátta a fogaskerekűt, és azt bírta kérdezni, hogy a fogaskerekűre vagy a gyermekvasútra való menetjegy kerül-e többe? Mondtam, hogy kettőnknek a gyermekvasút kb. 2000 Ft, a fogas kb. 500 Ft (fogalmam sincs, mennyi egy buszjegy). Erre kapásból rávágta, hogy: ó az csak a negyede, négyszer mehetnénk fogassal ugyanannyi pénzért, amennyiért egyszer a gyermekvasúttal. Ez normális hat évesen?

Az úgy volt, hogy darabos, elmozdulással járó ujjtörése volt a gyermeknek. Baleseti. Műtét. Négy nap bent. Egy hónap után drótszedés. Röviden ennyi volt.
Bővebben nem ennyi volt, hanem hogy egy pillanat nem figyelés, törés-zúzás, sírás-rívás, felismerés, mindenki magában anyázás, borogatás, azonnal sztk-ba rohanás, telefonálgatás, idegbetegeskedés, autóval szenvedés, röntgenre várás, idegeskedés, azonnal Balesetibe utalás, telefonálgatás, autóval szenvedés, parkolás, kartonozás, újabb röntgenre várás, ezt azonnal műteni kell és napokig bent kell maradni megmondást hitetlen arccal fogadás, de az anyuka is befekhet, viszont akkor nem hagyhatja el a kórházat megmondásnak örülés és hitetlen arccal fogadás, ruhákért hazarohanás, közben munkahelyre telefonálás, visszaérés, ezalatt műtétre előkészítés, ha az erek sérültek, akkor kérem amputálás, erre végképp bután nézés és semmit sem reagálás, és nem lehet leírni ezt az érzést, telefonálgatás, műtét alatt magunk elé bámulás, idegeskedés, telefonálgatás, idegeskedés, telefonálgatás, műtő ajtajának minden mozdulására felugrás, és még csak két órát írtam le :)
Ma már jobb mint újkorában. Sok IRL lenne, ha részletezném, ezért csak annyit mondok inkább, hogy persze sose kelljen megismerkednetek a Baleseti Gyermektraumával, és az ottani orvosokkal, de ha mégis úgy alakul, akkor nyugodjatok meg, mert a lehető legjobb kezekben lesztek. Nem tudom elég-e az előző mondat alátámasztására, de a gyermek vissza akar oda menni, műtétre.

http://www.origo.hu/lifenetwork/lifemagazin/20100427-ket-porgos-ora-a-baleseti-ambulancian.html

 

Gyermek ugye szeptembertől elsős lesz. Áprilisban beiratkozás. Kb. október óta számtalan nyílt órát néztem meg, számtalan iskolában. Először csak annyi támpontom volt, hogy Budán legyen. Négy kerület sok iskolája után meg tudom fogalmazni, hogy végül mi alapján döntöttem:

• legyen a tanító néni szimpatikus
• először azt gondoltam, hogy inkább idős, mint fiatal
• de aztán a legalább 15 nőből összesen kettő volt szimpatikus
• az egyik pályakezdő
• a másik olyan iskolában tanított, ahol az egy négyzetméterre eső celeb anyukák száma meghaladta az ingerküszöbömet
• legyen minden nap testnevelés
• de ne legyen sportiskola
• legyen valami idegen nyelv
• de az ne német legyen (hanem kizárásos alapon angol :)
• és ne legyen túl komoly az első években
• legyen az iskola szép
• ne legyen lepukkant, sötét folyosós
• legyen nagyon jó érzés ott lenni
• inkább családias legyen, mint versenyistálló
• ne legyen fizetős of course
• ne legyen egyházi of course
• az iskola honlapja legyen normális (mert szerintem igénytelenség, ha nem az) és lehetőleg bizalomgerjesztő
• például a képek legyenek informatívak és adatvédelmi szempontból korrektek, valamint lehetőleg mosolyogjanak rajtuk a gyerekek
• ennyi :)

Végül a pozitív szempontokat figyelembe véve kettő iskolát találtam, és azt választottam, ami régi épületben, de gyönyörű helyen van, óriási kerttel. Angol és mindennapi testnevelés van. Szinte bármilyen különóra van helyben. Pályakezdő a nagyon szimpatikus tanító néni. Családias, bizalmat sugárzó az egész. Ráadásul körzetes :) Ha csak annyit tesznek hozzá a gyermek életéhez az alsó tagozatban, hogy szeretni fogja a tanulás intézményét, jó kedvvel megy be, és jó kedvvel is jön haza, akkor jól döntöttem. Remélem :)

Egyébként ennyit még nem nevettem szilveszter éjfélkor... Az volt a program, hogy kettesben tüzijátékokat nézünk, társasozunk, és ez este hattól sikerült is. Tízig legalább ötvenet láttunk. Akkor aludt el a gyermek. Éjfél előtt már nem bírtam felkelteni. Kimentem az erkélyre, aztán óriás színes hangos orgazmusok lettek körülöttem, mindent láttam. Átláttam Pestre, ki a külvárosokba, mögöttem a hegytetőn, előttem és mellettem a hegyoldalakban. Rájöttem, hogy lemaradtam a himnuszról is. És ennek aztán végképp örültem. Hát minden év fordulóján totál depis voltam eddig. A himnusz alatt végigment az agyamon az egész év, többnyire nem túl jó emlékek... Most meg álltam az erkélyen, cigiztem, pezsgőztem, és hangosan nevettem.

Egyébként himnuszt hallgatni mondjuk olimpiai aranyérem tv közvetítéskor jó. De szilveszter éjfélkor sosem fogom többet meghallgatni.

Idén ez ment helyette, just for the record :)

 

too lost in you

Még ha nem is brutálisan sűrűn, de inkább itt folytatom. A főcímzenéből kiszedtem azt a mondatot, hogy "a gyermek világnézete is az enyém egy ideig még...", mert ez az idő eljött. Márminthogy, már nem az enyém. Nem telt bele hat év. Csak szólok. Nem egykönnyen dolgoztam fel. Kicsit lassan esnek le a dolgok, de már mind lent vannak, lentebb nem is lehetnének, úgyhogy köszi mindenkinek a kitartó ittmaradást :) Az se volt könnyű menet, amikor rájöttem, hogy a hasamban egy gyerek van, ketten vagyok, és ez így fog maradni, amíg világ a világ. Most ősszel kezdett derengeni, hogy a szimbiózis sok szálon megszűnt. Most is ketten vagyok, de ez már nem tőlem függ...

Amíg ezen agyaltam magamban, három hónap alatt egy csomó dolog történt, amit esetleg feldolgozok itt is. Például iskolaválasztás, például baleseti sebészet, például költözés. Na jó is, hogy leírtam, mert ezt a hármat inkább mindenképpen kibeszélem magamból. Fel is írom most, hogy el ne felejtsem. És vennem kell egy jövő évi Moleskine-t...

A lehetőségekhez képest boldog ünnepségeket és évfordulót kívánok mindenkinek.

T. Horváth József: Tündérrádió c. cédéjét a szerzőtől kaptam, és nagyon örültem neki. Már rég végighallgattuk a gyermekkel, de még régebben kellett volna :) Az enyém már kinőtt belőle. Sajnos. Nagy óvodás fiúknak ez a fajta szépség már nem elég nagyfiús.

A linken megtalálhatók a dalszövegek, és bele is lehet hallgatni. Nagyon igényes hangszerelés, ismerősnek tűnő, decsakmert fülbemászó dallamok. Barátságos, biztatóan kedves és vicces szövegek. Jó lenne, ha ez a világ nemcsak ötéves korig lenne valóságos :)

Mindenkinek szívből ajánlom. Karácsonyra remek ajándék kisgyerekes családoknak.

Kéne tudnom mintául szolgálni vagy legalább magabiztosan érvelni amellett, hogy
- a hazugság rossz dolog
- veszíteni tudni kell
- nem kaphatjuk meg mindig, amit akarunk
és/vagy satöbbi.

Múlt vasárnap óta bárányhimlős. Fegyelmezett gyermek, nem vakargatta magát. Fegyelmezett apukáját kiírta az orvos gyerekszabira, hogy fegyelmezett anyukája dolgozhasson éjtnappallá. Ez az official version. Valójában pedig bárányhimlős volt, de én remekül elvagyok a munkahelyemen, és mivel nem sírt, nem volt lázas, nem vakargatta magát, ez az egy hét kész szabadságnak tűnt nekem, azt üvöltettem a kocsiban, amit csak akartam. Apja meg szívesen otthon maradt vele, legalább kényelmesen megrendelhette, átvehette és kipróbálhatta a túlélőkést és a tűzgyújtó vasakat. A gyermek ugyanis Bear Grylls akar lenni.

Mondjuk felőlem legyen... hehe:)

Az egy hetes varicella hadműveletet követően ma pedig gyorsan időutazáson voltunk. Most nyilván paleontológus akar lenni. Holnap pedig nem akar locsolkodni. Már nagyfiú :)

Ez a két filmzene sokszor megy a Neo-n vagy a Café-n. Lehetne egyébként a kereskedelmi rádiókon kifejezetten gyerekblokk is. Ablak letekerés, gyerekülésben hedbengelés.

[John Mayer: Route 66 - Cars]

[Queen Latifah: Walk the Dinosaur - Ice Age 3]

Nem árt felkészültnek lenni egy majdnem ötévessel való társalgáshoz. Például pörölycápákról és sivatagi kaktuszokról tart nekem kiselőadást egy-egy animal planet műsor után, aztán rákérdez, hogy "mi is a másik neve a gyilkos bálnának?" Hát mittudomén. Vezetés közben még nem vagyok bedrótozva a gugliba. Most kellett megnéznem, hogy orka. De ez mind hagyján. Reggel hét körül, amikor még amúgy se bútolt be az agyam, és amúgy is sávváltásban vagyok a nulláson százzal, ilyeneket kérdez, hogy "de anya, mi az, hogy átkozott?". Öööö. Vagy este hatkor, amikor már amúgy is lemerült bennem az elem és amúgy is sávváltásban vagyok a nulláson százzal, ilyet bírt most kérdezni, hogy "anya, mennyi kétszer végtelen?". Hát őőőő. Annyiban azért örülök, hogy nem rögtön a XX. századi filozófiai irányzatok kritizálásával kezdte, de annyiban kicsit frusztráló, hogy ilyen alapfogalmakon is simán gondolkodnom kell. A nullát annyiban érti, hogy onnan lefelé hideg van és minusz szám, felfelé meg meleg, de azt nem jelöljük; vagy hogy a nulla az semmi. A végtelent úgy képzeli el, hogy elképzelhetetlenül sok, "végtelen ház van a Földön". Nem tudom honnan látta, de egyik nap ezzel zaklatott, hogy "anya lerajzolom neked a különbséget nyolc és végtelen között". Egy T-rex és egy növényevő dínó alkotása közben vetette fel. Korrepetálásra kéne mennem néhány reál tárgyból. Egyelőre.

A Kolompos együttes cédéiről is csak jókat tudok írni. A kedvező életkor szerintem mindenképpen óvodáskorban érkezik el, előtte én nem tudtam megfelelően motiválni magam a folyamatos népzenére. De az oviban nagyon sok népmesét, mondókát tanulnak, és a Kolompos műsora ismerős lesz nekik mindenképpen. Mi pl. (autóban ugye) végigénekeljük az egész repertoárt. Néha komolyan azzal szórakozom, hogy lehúzom kicsit az ablakot és tesztelem a szomszéd autókból érkező nézéseket a dugóban, miközben üvölt az én elmentem a vásárba, mi pedig nagy vígan vagyunk, anyázás helyett például kiváló.

[Kolompos - Én elmentem a vásárba CD]

Az első szám egy mese, ami egy medvéről szól, aki felébred és elindul élelmet keresni. Útközben találkozik mindenféle állatokkal (kutya, cica, egér stb.), akiket egy-egy hangszer személyesít meg. Zseniálisan aranyos, mozgalmas, gyermek imádja. A második szám is egy mese, amely a seregélyekről szól, akik végiglátogatják a magyar borvidékeket. Annyira jók a hangutánzó részek, hogy én is imádom. A hatodik a már linket vásáros, de már eleve nem csak úgy van az elindulás a vásárba, hogy se eleje se vége, csak gyí, hanem indulás előtt felpakolnak mindenféle zöldséget, amit aztán állatokra fognak cserélni a vásárban. Ahonnan hazafelé menet szintén hangszerhangú állatokkal találkoznak és betérnek a faluszéli mulatságba is. Tulajdonképpen egyáltalán nem tudom elmesélni, visszaadni az élményt. Hallgassa meg mindenki, akinek óvodás gyereke van.

1. Hol volt, hol nem volt
2. Szüreti játékok
3. Mondóka
4. Ekete pekete cukota pé
5. Megy a kocsi Valkóra
6. Én elmentem a vásárba
7. Locsolkodós
8. Templom kerítésben
9. Tündér

Ja egyébként tegnapelőtt közölte a gyermek, hogy ő azt a zenét szereti, ami hangos, és dobolnak és kiáltoznak is benne.

Gyermek önálló zenei ízléssel lepett meg a minap. Napok óta mondogatta az autóban, hogy anya, a felrobbanok zenét szeretném. Halvány fogalmam se volt mire gondol. Aztán tegnap reggel megszólalt a Budapest Bár a rádióban. Én nem reagáltam, gyermek viszont nagyon megörült, már az első pár sornál, hogy de anya, ez a felrobbanok zene. Ja? Tényleg. Aztán még közölte a következőket: ez az a bácsi, aki a nyikorog a szekért énekli, és a néninek nagyon tetszik az éneke, a bogár szeret rá táncolni (egy katica baba volt nála épp). Lenne igény Kiss Tibi Németh Juci gyereklemezre, csak gondoltam szólok.

Közölte velem egyik este, hogy inkább lánynak akart volna születni. Wtf? De aztán csak annyit fűzött hozzá indokolásként, hogy azért, mert nem akar rendőr lenni, mint apa. Ja? Én abban a pár másodpercben felkészültem a kamingauttól kezdve mindenre. Jézusom, én akkora hülye vagyok.

Amúgy kukás szeretne lenni, és apuka. Vagy bogarász. Vagy autóversenyző. Pedig sose kérdeztem, hogy mileszel hanagyleszel, mert szerintem az nagyon idegesítő téma. Eszemben sincs befolyásolni semmilyen irányba. Én sose tudtam, mi akarok lenni és nem is emlékszem, mi akartam lenni. De a kukás azért kicsit idegesít. 

Az Alma zenekar munkásságáról még nem emlékeztem meg e sorok között, most már éppen itt az ideje. Pár napja voltunk koncerten, itt nálunk világvégén, és hát röviden: lehengerlő volt. Az énekes bácsi remek frontemberi kvalitásokkal rendelkezik, amiáltal a gyerekek visongva, sikítozva, ugrálva pogóznak és énekelnek. A szülők is remekjól szórakozhatnak, van acdc-s léggitározás, macskajajos menetelés, és felnőtteknek szánt poénok. A hangzás modern, népi hangszerekkel fűszerezett light poprock. A tartalom vegyesen didaktikus és klasszikus. Van Bródy és Kányádi, sokféle zenés vers. Szerintem kizárólag óvodás korosztály a célcsoport, és igazán a koncert az erősség. Néhány track példa:
A nád a házam teteje nagy királyság, koleszos, fősulis, egyetemista korából mindenki emlékszik rá, szerintem. Jó ötlet, hogy egyre gyorsul, nagyon vicces, gyerekek imádják. Enyém otthon direkt gyakorolta koncert előtt :)
A Minimax-dal is megbocsátható. Főleg, hogy hozzáteszik élőben a körítést is, miszerint nemcsak a minimaxról szól a dal, hanem a nevetésről, és senki se vigye túlzásba a tévézést, mert kocka lesz a feje.
A Szuperkukák c. szám igen hasznos ötlet, meglepő volt, hogy pl. nálunk vidéken a gyerekek ismerik egyáltalán a szelektív gyűjtés rejtelmeit; nyilván csak a Szuperkukákból tudják, hogy melyik színű kukába milyen hulladék való, mert a valóságban itt elég kezdetleges a szemlélet. Gyermek szereti a dalt, amúgy is kukás akar lenni nagykorában.
A vakond c. szám Nagybandó szöveg, itt üvöltik a kicsik tankcsapdásan, hogy egyszer talán odébbállnak.
A szülinapos nekem is nagyon-nagyon tetszik. 

[Alma: Ma van a szülinapom]

Nád a házam teteje

Nem és nem fogom felrakni a világhálóra a gyermeket, amint négy évesen (négy év három hónap - a szerk.) Quimby-t énekel. Apja szerint küldjük el a Kiss Tibinek. (Nyilván nem fogom - a szerk.:)
Nyilván sokszor hallja a kedvenc zenéinket, és megtanulja a szavakat. Nem mindent ért persze, mert Jimmy Hendrixet is dzsini hendlisznek mondja, és ettől nem tágít. Apjával töltötték az időt a kertben, hallgatták a Quimbyt, amikor elkezdte. Én mindenféle pszichopedagógiai irányzatokon gondolkoztam épp (azaz a gyermeknevelés felelőssége nyomott és vasalással egybekötve szorongtam - a szerk.), miközben a gyermekből előtört a előadóművészet iránti vágy. Apja elmondása szerint a harmadik lejátszáskor jutott végre eszébe, hogy rögzítse a telefonjával, és utána jutott eszébe, hogy nekem is szóljon, mert lélegzetvisszafojtva nézte a műsort, amint a gyermek visszafogottan táncolva énekli a cd-vel együtt, elejétől végéig, hogy míg hánysz én tartom a fejed valamint, hogy minden város kalakatlan, illetve hogy lehet a szélben is zivatar. Azt imádja, hogy rakétákat lő a telihold, meg hogy ködbe iázik a szamár. Nem lehet nem imádni ezt az egészet. Ülünk és nézzük a felvételt. Youtube-n csak zene van fenn :)

 

Történnek a napok, meg süt is szerencsére. Egyszer voltunk Agárdon egy napot, én nem fürödtem és minden drága volt. Vittünk hűtőtáskában sok sört, meg üditőt meg nápolyit, ezzel legalább 3000 Ft-ot spóroltunk. Aztán voltunk egy hétvégén világvégén az Őrségben, esett az eső és volt a panzióban egy jegesvíziű medence, amiben a jegesmedve gyermekem egésznap úszógumiban úszkált. Rajta kívül csak az apukája tartózkodott a vízben őrzővédő jelleggel. Valami fazekastalálkozó volt a helyszínen, de azon nem nagyon vettünk részt. A panzió hihetetlen volt, órákat kellett várni a kajára, pedig trilliómillió forintot hagytunk ott. Amúgy én dolgozom, gyermek otthon héderel az apjával, aki most bébiszitter, kertész és szakács egyszemélyben. Kis kerti medansziéban fürcsiznek és bogarakat fognak. Költözött valami óriás vöröshangya kolónia hozzánk, és elképesztő megfigyeléseket lehet tenni, mert mind katona, és hosszú menetoszlopban szelik át a kertet azért, hogy más bolyokat kifosszanak, és elvigyék a petéket dolgozóknak. Programokat is szervez a gyermeknek az apja, például életében először volt multiplex moziban, rögtön 3D-ben, megnézték a Jégkorszak 3-at. Jól bírta a szemüveget, remélem sima moziba is hajlandó lesz majd eljönni. Jövő héttől két hétig behurcolom az oviba, mert a mi óvónénijeink az ügyeletesek. Idegen óvónénikre nem bízom rá, inkább a 3D. Már majdnem megszerveztem a jövő évi nyaralást Xerocambosban, mert véletlenül elküldtem egy e-mailt, összevissza kattogtattam egy honlapon. Válaszoltak az üres emailre, úgyhogy most levelezünk a lehetőségekről, persze az árakhoz még kicsit korai az időpont. Asszem más most nincs. Sok uborkát eszünk, szezon van.

Megérkeztünk Sartiból a magyar tenger partjáról. Sűrű ambivalens érzéseim voltak végig, néha sznob nézéssel csillapítottam magam. Mert a hely szép, jó. A Chalkidiki félsziget Sithonia ága gyönyörű, majdhogynem olyan benyomást keltett, mint a Pelopponésszosz. A tengerpart szuper homokos, lassan mélyülő, kristálytiszta, kicsit hullámos, jók a kilátások a tenger felé is, meg a szárazföld felé is. De. Egyrészt Görögországban se volt jó az időjárás, mint ahogy itthon se. Igaz, hogy a tengerparton azért kicsit máshogy veszi ki magát az eső, mert a tenger feletti légtömegek konkrétan megzabálják a felhőket, illetve a vihar se tart egy óránál tovább. Másrészt iszonyú sok a magyar. Gyakorlatilag tele van magyarokkal. Természetesen az iq-ninja fajtából. Csöpögős girosszal ruhaboltan zabálós, külföldi nyelven nem beszélős, idegenvezető nélkül meghalós. Külön kellett vadászni olyan éttermet, ahol nincs magyar pincér. Direkt angolul beszéltem, ha csak lehetett. Kelet-európai dömping van, ennek megfelelő színvonallal. Szerencsére a közvetlen szomszédaink jófejek voltak, ők is inkább meglepettnek tűntek, a nem nagyon barátkozós fajtából. Két helyen is laktunk, a lefoglalt szállás egy konkrét fos volt, a prospektus szerint az alatta lévő pizzéria nem zavarja a nyaralók nyugalmát. Hát az nem is zavarta, de a három másik étterem, ahol magyarok üvöltöztek, valamint a déltől hajnal kettőig latin tuctuc zenét nyomató latin bár egy kicsit igen. Ha még social club ment volna, vagy legalább enrique, esetleg cincogós görög diszkó, de nem. Dobmegabasszus. Mindegy, ha épp aludni akartunk, az ablakokat becsuktuk, klímát bekapcsoltuk. Aztán másodjára helyben egy perc alatt találtunk egy az előzőhöz képest hiltont 30 eur-ért pernap. Az jó volt és csendes és folyt a víz is.
A gyermek mindebből nem sokat vett észre, aludt, amikor aludni kellett, fürdött, amikor fürdeni kellett, ha rossz idő volt, akkor meg benyomtunk egy dvd-t a laptopba. Stílszerűen a Jégkorszakot kérte a legtöbbször. Az utat remekjól viselte, 14 óra oda, 15 vissza (Thessalonikiben bénáztam egy kanyart). Szerbiában király OMV és MOL kutak vannak, játszótérrel. Határokon pikk-pakk átjutottunk, csacsogtunk is velük délszlávul. Mobilinternetet nem használtuk, hanem internet caféban néztük általában az időjárást (fél óra 1 eur + egy frapé 2 eur). Ettünk sok muszakát, giroszt, galaktoburikot, oktopuszt, kalamarit, mittudoménmit. Én pihentebben jöttem vissza, mint ahogy odamentem, jól esett a semmittevés, nem hiányozott a netezés, se semmi, szóval jó volt. De nem vágyom oda vissza többet. Jövőre megint Tolo, vagy Dél-Krétán Xerocambos lesz, mert azért az az igazi.

Még gyermek: egyik este vitatkoztunk az apjával valami semmiségen (hová üljünk be vagy valami ilyesmi), apja leült egy padra, hogy nem jön velünk tovább, mert hülye vagyok. Én továbbmentem a gyermekkel, és puffogtam magamban, hogy "apád mekkora egy paraszt". Erre a gyermek a kezemet fogva:
- Anya ne mondd ezt apára.
- Jó, nem mondom, de az a baj, hogy igazam van.
- Igazad van anya. De apának is.
Majd sztoikus nézéssel rámutatott egy pizzériára, ahová szó nélkül beültek vele az idióta szülei. Finom volt a görög pizza, ropogósra sütik a tésztáját.

Zabszem se fér. Kismértékben ideges vagyok. Gyermek ma kirándulni megy Hűvösvölgybe. Két kiscsoport, kb. 40 gyerek, 5-6 óvó és dadusnéni. Busz és libasor kézenfogva kettesével. Még reggeliznek, aztán 9 után indulás. Kis hátizsákba csomagoltam egy kulacsban almalevet, egy zacskó pombermacit, egy zacskó aszaltbarackot, egy csomag papírzsepit. Még filózok, hogy mennyire vagyok idióta, odamenjek-e leselkedni az ovi elé, hogy legalább a busz rendszámát tudjam. Paraanya on.