Szöveggyűjtemény

Hogy mit nézek meg a világból, az az én világnézetem. Leírom, hogy szerintem mit jó és mit nem jó nézni ebben a világban.

Gyerekmese bejegyzései

Gyermekről, gyermeknek, gyermek miatt, gyermekért, gyermek óta, gyermek előtt.

Gyermekkel orvoshoz mentünk délelőtt, ami ritka alkalom, tekintve, hogy anyatejes makkegészséges 10/10 apgaros tündérbogár. A náthákon kívül nagytotál betegsége még nem volt, leszámítva egy kósza baktériumot még nyáron, ami egy útszélén leszedett pitypangra keveredett kutyaszarról került hozzánk. Campilobacter jejuni névre hallgat, nagyjából csak állati ürülékkel terjed, olyasmi, mint a szalmonella. Három nap alatt túl voltunk a brutál fosáslázon, valami szirupot kellett rá inni, és bejelentés nélkül kijött ellenőrizni az ÁNTSZ :)
Vírus eddig nulla volt (max. nátha), bárányhimlős gyerekekkel is játszott és nem kapta el. Most viszont valami hörgőre támadó vírus átjutott az ellenőrzésen. Gyermek jól van, csak csúnyán köhög, ami nem akar egykönnyen felszakadni. Doktornéni meghallgatta a tüdejét, gyermek félt kicsit, kapott kis katicás ajándékot. Imádja a katicát. Felírtak kúpot (Theophylin 2x1) meg cseppeket (Sinecod 3x10), remélem gyorsan használ.

Sokszor kell mondani/énekelni a legújabbakat, olyan édes ez a gyermek. A 'hová lett a vaj' megint a kukucs témában került elő, és nagyon érdekli, hogy vajon hol lehet :) Az orra alatt megcsikizem, a végén. A csip-csip csókásat kisebb korában már próbáltam, nulla sikerrel, most véletlenül pár napja jutott eszembe, és nagyon tetszik neki. Én fogom a két kis kezét, le-fel, és énekelek. Már a tyukoknál elkezd integetni, nem bírja kivárni az utolsó sort :)

Gyermek kapott 37 darabos fa vonat szettet. Indexes fórumoknak köszönhetem, hogy tudok róla. Egy órája keresek képet hozzá, de nem találok. Elég az róla, hogy nagyon menő,  Tesco saját márka, de nem a gazdaságos, hanem a nagyon jó. Kizárólag karácsony előtt pár hétig kapható, akkor viszont plusz egyenes sín készlet, kanyarsín készlet, gyorsvonat készlet, állomásépület, váltó, állatoskocsis, ésatöbbi. Gyorsan kell beszerezni, mert a rutinróka anyukák egyre többen vannak :) Szerencsére ezt a fontos infót is tudtam [thnx], jövő évi szülinapra-névnapra jó előre felvásároltam a készletekből :) Nagy királyság.

Ezen kívül két könyvet kapott a gyermek: egy rakosgatós mágneses [:)] busy city autós könyvet, valamint egy forgatható, tekerhető, nyomkodható belsejű tanyás, állatos, autós könyvet.

 

Férj szintén kettőt: egy Csányi Vilmosost, meg egy régészes-görögöst.

Az utolsó napon este hatkor sem tudtam még, hogy az a dátum lesz később a gyermek születésnapja.
Csütörtök reggel
beautóztunk Ctg-re. Fájások nem látszottak. Doki megvizsgált, hümmögött, hogy hát-hát, már egy ujjnyi, de ez még egy hétig is így lehet. Hazafelé vásároltunk itt-ott. Szokásosan kellemetlen volt már minden, fújtattam és 10 méter/óra volt a sebességem. Délután négyre végre mehettünk a macskámért, aki két hete karanténban volt az állatorvosnál [másik poszt lesz, mert hosszú :)]
Fél ötkor
férj már ki volt tőlem készülve idegileg, elment barátjával pecázni. Én örültem egy ideig a macskának, aztán leducultam az ágyra akármit tévézni. Egy-két fura fájásszerű után kikapcsoltam a tévét, és figyeltem, hogy ezmegmi? Ez fájás? Ki van csukva. Megint és hamar jött. Ki van csukva. Ez nem is fáj. Legalább ezer oldalt olvastam arról, hogyan indul spontán a szülés. Elmegy a magzatvíz, vagy először hosszabb, tízperces, aztán egyre rövidülő fájások jönnek. Dokival leegyeztettük, hogy magzatvíz esetén azonnal, fájások esetén tízpercesnél menjek be. Bent megvizsgál az ügyeletes, és ha vaklárma, akkor hazamegyünk, ha műsor van, akkor felhívják, és ő 20 perc alatt benn van. Egyik parám az volt, hogy magánrendelése alatt indul meg a szülés, és akkor mi lesz. Azt mondta, hogy ha szülünk, akkor szülünk, ne aggódjak. Természetesen csütörtökön 5-8-ig van a magánrendelése.
3/4 6-kor
felhívtam a sógornőmet, hogy honnan tudom, hogy a fájás az fájás. Először persze örült, hogy éljenhurrá szülés van, én meg ideges voltam, hogy b+, aztán mondta, hogy legalább fél óráig mérjem, hogy mikor indul, meddig tart, és a következő mikor indul. Ha rendszer van benne, akkor fájás. Kösz. Kis cetlit [eltettem emlékbe :)] vettem elő, piros tollat találtam. Az első szám: 18:04. 23 mp. Aztán 18:08 25 mp. Mivaaaaan? Nagyon ideges lettem, hogy csak négy perc telt el. Aztán 18:12 22 mp. Nemhiszemel. Lelkiismeretesen végigmértem a fél órát: 18:16, 20, 24, 28, 32. Ekkor már nagyon izgultam, de közben nagyon nyugodt is voltam. Ekkor hívtam a férjemet is telefonon, hogy fél órája négyperces fájásaim vannak. Üvöltött, hogy miért nem hívtam előbb. [Tényleg, miért nem hívtam előbb???] A biztonság kedvéért felhívtam az orvosomat is, hogy tudjon róla, hogy most megyünk be.
Hétre
férjem hazahúzott a barátjával, én két fájás között kicipeltem a hetek óta kész táskát a konyhába, ültem a széken, teljesen nyugodt voltam, folyamatosan néztem a telefonomon az órát. Barátja videózott minket, humorizált, aztán elindultunk be, a kórházba. Ezerrel. Hátsó ülésen próbáltam ülni, kapaszkodni, és közben néztem az időt. Kanyarban a fájás érdekes élmény. Fájások kétpercesre sűrűsödtek.
Fél nyolcra
bent voltunk. Felmásztunk az elsőre, és becsöngettem a szülőszobába. Ettől a pillanattól féltem végig a terhesség alatt. Hogy egyszer majd be kell oda csöngetni, és én nem tudom, hogy mi vár rám az ajtó mögött. Kedves szülésznő és kedves ügyeletes orvos fogadott minket. Felültettek egy vizsgálószékre, szülésznő megvizsgált, majd mondta, hogy inkább meg is borotválna azonnal, mert itt mindjárt baba lesz. Felhívta az orvosomat, adott egy kórházi hálóinget. Ott helyben átöltöztem, férjem sürgölődött, vagyis halálosan zavarban volt, pakolta a ruhákat meg a táskát. Neki nem kellett átöltözni. Én örültem és féltem egyszerre. Nem is hittem el, hogy ez igaz. Mivel azon az estén én voltam az egyedüli versenyző, bemehettünk az egyágyas szülőszobába. Élénk mályva színű profi ágy, zöld csempe. Izgi.
Nyolcra
beért az orvosom. Megvizsgált, ő is mondta, hogy mindjárt szülünk. Ja, hogy én most  vajúdok? Szülésznő a majdani szülőágyamon könyökölve ezer papírokat töltött ki, én két fájás között válaszoltam egy csomó kérdésre, közben a labdán ücsörögtem pucér fenékkel, amit jól takart a térdig érő pöttyös hálóing.
3/4 9-kor
az orvos ismét megvizsgált, és innentől kezdve nem emlékszem pontosan minden részletre :) Burokrepesztés. Fájásokat ettől a pillanattól kezdve nevezhetjük fájásnak. Konkrétan, mint állat. Két percenként. Doki kiment, hogy akkor fájogassak nyugodtan. Szülésznő kérdezte, hogy szeretnék-e mászkálni. Nem akartam egyáltalán megmozdulni. Végig az ágyon feküdtem. Semmi esélyt nem adtam a gravitációnak :)
1/4 10 körül
szülésznőt megkérdeztem, hogy van-e szabad egyágyas szoba? Készségesen elkísérte a férjemet és a táskámat az osztályra, hogy ezt megtudják. Volt egyágyas saját fürdőszobás fizetős. Amit akartam :) Férjem szokása szerint pedánsan bepakolt a szekrényekbe.
Ezután
már nagyon fájt minden. Egybefüggő volt a fájdalom. Mivel nem volt idő beöntésre, fogalmam sem volt, hogy tényleg kell, vagy nem tényleg kell. Iszonyú hülyén éreztem magam, folyamatosan elnézést kértem. Fogalmam sincs, hogy ki mikor hányszor vizsgált, nézett be, nyúlt be, már nem is éreztem semmit. Bevillant a szülési útmutató, láttam, hogy mit nem tudok. Nem tudok nyugodt lenni, és lazítani. Viszont nem kiabáltam, csak nyögtem, nyöszörögtem. És mindent megcsináltam, amit kértek. Férjem a fejemnél volt. Itatott, fogta a kezem, fejem.
Fél 11 körül
jöttek a tolófájások. Folyamatosan. Nagyon erősen. Doki azt kérte, hogy magamtól próbáljak meg tolni, közben a szívhang monitort nézte, hogy a babával mi van. Ment ez így egy ideig, lent a szülésznő megállás nélkül matatott és beszélt, doki is beszélt, férjem a fejemnél pedig tolmácsolt, mert egy szót se hallottam, főleg nem értettem. Toltam, vagy nem toltam, nem tudom. Minden fájt, nagyon rossz volt. Doki egyszercsak belenézett az arcomba, mivel láthatóan szét voltam esve. Lassan érthetően mondta, hogy nagyon jól csinálom, csak ne berregjek közben... próbáljam meg a levegőt a rekeszizom alá szorítani, és benn tartani. Én előtte nem gyakoroltam, csak elméletben készültem fel. Ez volt a kulcsmondat. A rekeszizom. Legalább tízszer félretoltam miatta. Amikor jött a következő fájás, akkor benntartottam minden levegőt, leszorítottam a rekeszizom alá, és úgy nyomtam. A közönség nagyon örült. Utasítások röpködtek, férjem tolmácsolta, hogy most nyomjak, most ne nyomjak, most nyom, nyom, nyom, nyom és még mindig, most tessék elengedni, most tessék megint nyomni, nyomni, nyomni, most megint nem. És egyszercsak felszerelték a szuper ágyra a kengyel vasait, betették a lábamat, hihetetlen mégis nekem teljesen megfelelő helyzetbe kellett húzni magam, minden felgyorsult és lecsendesült, férjem mögöttem, doki felmászott az ágyra, rákönyökölt a hasamra, én pedig nyomtam, ahogy csak bírtam, és akkor éreztem, hogy valami forró és nagy és sima mozdul meg bennem. Tényleg a világ legjobb érzése. Kicsusszant.
23:05
volt az idő ekkor. Én életemben soha, de soha nem éreztem ilyen megkönnyebbülést, ekkora örömöt, egyáltalán ennyi érzést. Szülésznő felemelte a lábam között a gyermeket, én közben hangosan nevettem és visítoztam, és örültem és sírtam. Mellkasomra tették, ott szuszogott megnyugodva, miközben én még mindig hisztérikusan örültem... nem lehet leírni. Szülésznő szólt a férjemnek, hogy vágja el a köldökzsinórt, amit alig tudott megtenni, mert egyik kezében kamera, a másikban meg fényképező volt. [Utólag mondta, hogy az utolsó fájás előtt szólt neki a doki, hogy most kapcsolja be :)] Köldökzsinór után doki kicsit rátenyerelt a hasamra, huhhh, kijött a lepény, egy másodperc volt. Megkérdeztem, hogy kellett-e gátmetszés? Néztek rám, mert állítólag jó nagyot reccsent. Hát fogalmam se volt, hogy mikor. Még mindig fel voltam kötözve, nevettem és viháncoltam, és marhára el kezdett görcsölni a bal vádlim. Nem vicc, akkor sokkal jobban fájt, mint a szülés :) Dokinak volt egyedül szabad keze, ezért ő feszítgette a lábam, a szülésznő miközben egyszerre takarított engem, a gyereket, az ágyat, és a környékét, mondta, hogy ha lenyugodnék már, és rendesen venném a levegőt, akkor esetleg jobb lenne mindenkinek :) Majd mindhárman kivitték a babát fürdetni, én egyedül maradtam kikötözve a nagy boldogságommal legalább két percig. Néztem a lámpákat, és nagyon boldog voltam. Aztán műtősnek öltözve visszajött a doki, a szülésznő és az ügyeletes orvos, és éfjélig stoppoltak. Kérem, ezt nem részletezem inkább :)
Éjfélre
kész voltak velem, visszajött a férjem és a gyermek, kaptam új hálóinget, mellémtették a babát, megmutatták a szopizást, férjem sms-eket írogatott és telefonált, egyedül voltunk, csönd volt, csak a gyermek szuszogott és nézelődött.
Kettőkor
felírták a csuklójára a nevét, elvitték, engem betoltak a szobámba, férj elköszönt, én pedig feküdtem, mozdulni se bírtam, olyan gyenge voltam, mint a harmat. Viszont olyan erősnek éreztem magam, mint még soha. Nem hittem, hogy végig tudom csinálni, hogy ezt ki lehet bírni. Megszülhettem volna előbb is, ha ügyes vagyok, de utólag tudom, hogy így volt jó. Ha két perccel előbb születik, akkor skorpió lett volna az aszcendense :)
Fél háromkor írt a férjem sms-t, hogy hazaért. Elaludtam.
Fél négykor hívtam a nővért, hogy pisilni kell. Segített. Tudtam pisilni, viszont nem tudtam visszaaludni. Néztem a falat, kikutattam a sötétben egy csokit a fiókból, mivel biztosan tudtam, hogy a férjem odakészítette. Soha nem lehetek elég hálás neki. Nélküle még mindig nyomnék. Nem lehetek elég hálás az orvosnak se, és a szülésznőnek se. Szülésznő több képen is rajta van, a doki nincs. Terveztem, hogy a hathetes kontrollon megkérem, hogy hadd csináljak egy képet, de aztán akkor már valahogy nem volt olyan szentimentális az egész. Azóta wiwen megtaláltam, lementettem, és betettem a képét a gyermek fotói közé :)

Én csak sütireceptet kerestem a neten (lustaháziasszonyoknak való egyszerű főzés nélkülit), és annyit kattingattam idegi alapon, hogy végül az alábbi szöveget találtam, amihez dallamot nem tudok társítani, mert sose hallottam. Viszont már a második soránál sírtam, a monitor előtt ülve:

A néni fát vett, egy apró, zöld fenyőt
úgy vitte karjában, mint egy csecsemőt
Feldíszítette, tett rá almát, diót
s hogy zene is szóljon bekapcsolta a Petőfi Rádiót
Ez az utolsó Karácsony egyedül, hogy külön ünnepelünk
jövőre biztosan sikerül és majd újra együtt leszünk
Megterített egy személyre a csupasz asztalon
ma kivételesen két fogás volt, hisz ez nagy alkalom
A fotelban ült, kezében a bácsi fényképe
mióta elment, sokadszor most is megígérte, hogy
Ez az utolsó Karácsony egyedül, hogy külön ünnepelünk
jövőre biztosan sikerül és majd újra együtt leszünk
ott fenn... (Pierrot: Az utolsó Karácsony egyedül)

Eszembe jutott, hogy a gyermek születése után jó két hónap telt el úgy, hogy bármilyen szituációban el tudtam sírni magam. Minden nap találtam okot rá. Főleg, ha zene is szólt. Ilyen számokon például, hogy:
Rasmus - I'll take the shot for you. Elképzeltem, hogy a gyermeket meg kell védenem. Nem tudom mitől. Bármitől. Természetesen hősanya minimum egy többminttestőr.
Halász Judit - Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek. Elképzeltem, hogy meghalok, amíg a gyermek még csak csecsemő. És el fog felejteni. Nem is fog emlékezni.
Mit tehetnék érted? Halász Judit. Bármit. Mivel hősanya ahol tud segít.
Quimby: kócos kis romantika tejfogával a szívembe mart. Hát a Kiss Tibi szövegei. Honnan tud ilyet? Szóval néztem a kis kócos gyermeket, tejfoga még nem is volt, de a szívembe mart, pusztán a létezésével.
Chris Rea: Blue Café - where have you been, where are you going to, I wanna know whats new, I wanna go with you. Itt elképzeltem, hogy már nagyfiú, és elmegy egyetemre, és nekem fogalmam se lesz, hogy mit csinál és csak sírok majd, és várom haza mindig, és akkor persze hazajön és aztán megint kezdődik elölről, és boldogan élünk, míg meg nem halok.
Szerelem ez, nem is kérdés. Vérborzalom :)

1) Szokás szerint mindent elterveztem jó előre. A terhesség utolsó heteiben kiszámoltam, hogy a gyed lejárta után 2007 áprilistól kezdve pont egy évet kell még dolgoznom, és akkor mehetek szakvizsgázni. Pont van egy bölcsőde közvetlen a munkahelyem mellett, pont arra az egy évre kell odajárni a gyermeknek. Aztán akármi is lehet. Jó bölcsi (interneten is jókat írnak róla hehe), és nem kell lakosnak lenni, lehet menni kerületi munkahellyel is. Jelentkeztem, küldtek pecsétes határozatot, úgy lobogtattam, mint egy egyetemi felvételit. Várom már, gyermeknek is jó lesz. Naszóval ehhez képest két napja hívtak a cégemtől, hogy fáradjak már be egy percre. Hamar körtelefon idegi alapon, kiderült, hogy egy kolléganő önszántából kilép, de minden státuszért harcolni kell, mert közben leépítések is vannak. És jó lenne, ha kolléganőt tudnám váltani, mert akkor biztos a darabszám. Mivaaan? Törvényes védelem a gyeseseknek meg ilyesmi??? Bakker hány nőnek adtam már tanácsot ilyen szituációban, hogy simán lehet ütni a munkáltató tölgyfaasztalát ököllel, mert a Munka Törvénykönyve, az. Két napja síkideg vagyok. Nem bírom, ha nem úgy van valami, ahogy elterveztem. Egészen lebénulok. Az önértékelésemet soha nem sikerült a béka segge fölé tornászni, most ebből még köbgyököt is lehetne vonni, ha mínusz számmal lenne valami értelme. Nyolcvanöt diplomával mitől fosik egy sztahanov? Ezt már szívesen kideríteném egyszer, még mielőtt meghalok, így hülyén. Mit akarok? Bölcsit akarok. Azt a bölcsit akarom. És egy nyugodt évet a szakvizsgáig. Ma reggel bementünk a gyermekkel. Alig aludtam, nem is emlékszem, hogyan vezettem be. Gyermek egy kolléganőszitterrel elment folyosón ajtókat nézegetni. Leültem, titkárságon kaptam kávét. Ideg. Ideg. Bemehettem főnökhöz. Egy perc alatt derült ki, hogy imádnak, és bármeddig várnak rám, csak a státuszt be kéne tölteni papíron már most. Aztán megyek, amint tudok/akarok. Csak én csak most csak nektek.

2) Úgy örültem, hogy a budai rakparton hagytuk a kocsit, és átmetróztunk a gyerekkel a Vörösmarty térre, hogy lásson nyüzsgést. Aztán nettó egy perc alatt lettem tiszta ideg, hogy 1000 Ft-ba kerül a kürtőskalács, és semmi értelme az egésznek. Tíz perc alatt már a pesti rakparton voltunk. Villamosokat néztünk, majd fel is szálltunk, a Lánchídig. Gyermek kiabált, hogy hííí (villamos), tette (ez a tenger, ill. minden nagy víz, pl. Duna). Megint jól éreztem magam.

3) Lánchídon sétálva nagy jókedvemben fel akartam hívni a tériszonyos férjet, hogy hihihi itt sétálunk a gyermekkel és fél méteres lyukak vannak a korláton, de nem vette fel. Tűzött a Nap, nagyon jó volt. Majdnem a felénél elfáradt a gyermek, cipelnem kellett. Pont a felénél észrevettem, hogy a tartószerkezet alatt, a messziről valami zsáknak tűnő dolog, az egy nő, aki teljesen lehajtott fejjel koldul. Melléérve látszott, hogy eastbalkán, nagyon szerencsétlen, biztosan nem ért egy kurva szót se magyarul, és nagyon fázhat. Arra is gondoltam, hogy azért nem adok pénzt, mert valami nyomorult rohadék úgyis elveszi tőle. Bevillant a Cigányok ideje. Kusturica. Majdnem sírtam. Tiszta ideg lettem, ma már sokadjára. Ahogy távolodtam, a gyereket cipelve, eszembe jutott, hogy a cégnél tízóraira csak banánt evett, viszont hoztam neki egy bontott csomag Albert kekszet is. Visszarohantam ölemben a gyerekkel, kikotortam a kekszet a táskából, és odaadtam a nőnek. Eltette a zsebébe. Örültem magamnak, majd a gyermek úgy elkezdett sírni a keksze után, hogy lóhalálában menekültem, kerestem valami figyelemelterelőt, de egészen az oroszlánokig kellett futni. Teljesen lezsibbadtam, leizzadtam. Szerencsére jött egy 19-es villamos, és akkor híííí volt megint. Integettünk egy-kettőnek, aztán a Halász utcáig fel is szálltunk egy megállóra, mert egyrészt már nem bírtam cipelni a 15 kiló plusz télikabát, másrészt onnan már csak pár méterre parkoltam.

4) Leszálltunk, de a gyermek nem szeretett volna továbbjönni, csak a villamosokat akarta, ezért megint fel kellett vennem, hogy haladjunk is lefelé a rakpartra. Az utolsó lépcsőnél vettem észre, hogy nem vettem észre, hogy a kapaszkodó húsz centivel az utolsó lépcső után végződik, és beleakadt a lábam. Ölemben a gyermekkel. Ahogy döltem, lelassult minden, és egy másodperc alatt átfutott az agyamom, hogy mindenképpen kiesünk az autók elé a rakpartra; ráesek a gyerekre, szétlapítom; és a feje az ütődéstől szilánkokra törik. Végül úgy értünk földet, hogy először térdre rogytam és onnan dőltem én hasra, a gyermek hátra. Önkéntelenül is szorosan tartottam. Az alkaromon landolt, a fejét pedig megvédte az usánka és a télikabát kapucnija. Nem engedtem el, így nem volt szabad kezem, hogy meg tudjak támaszkodni, ezért a térdem fogta fel a súlyt. Kábé két másodpercig, fél méterre a száguldó autóktól, feküdtünk egymáson. Az idegtől szinte nem is láttam, szorítottam a gyermeket, az meg csak nézett rám és mosolygott. Remegő lábakkal mentem a kocsiig, lerogytam hátulra, még mindig ölemben a gyerekkel. Arra gondoltam, hogy innen még egy óra míg hazaérünk ebédelni, kivéve, ha kész van a térdem. Akkor kezdett el üvölteni. Egy perc eltelt, mire rájöttem, hogy nyilván éhes. A keksze meg a koldusnál. Megszoptattam, kabátban a hideg kocsiban a hátsó ülésen. Azalatt az járt a fejemben, hogy ennyi minden hülyeség nem történhet egy nap, és nem is fog elférni egy posztban :)

5) A remegés megszűnt, a térdem már nem fájt, elindultunk haza. Gyermek majd megebédel, szopizik, elalszik, engem pedig vár a jól megérdemelt három órás délutáni szabadság. Lágymányosi híd vagy Nullás híd? Már a Budafoki úton voltunk, amikor közlekedési hírekben mondták, hogy nulláson hatezren egymásba mentek, előtte Nagytétényi úton felborult egy tűzoltó autó, a környéken totálkáosz van. Nemhiszemel. Egy másodperc alatt öntötte el megint az ideg az agyamat. Ha a gyermek elalszik a kocsiban, és nem ebédel, akkor a több órás dugóban kialussza magát, hazaérünk, felébred, és éhes lesz, és sose altatom vissza többet. Egész nap nyűgös lesz, leszek, leszünk, lesznek. Padlófék és jobbrakanyar (ohne visszapillantóbanézés). Ott McDrive, sültkrumpli, sajtburger. Félreálltam a parkolóba, hátratoltam az ülést, és ettünk. Két harapás sajtburgerrel remélem nem tettem semmi visszafordíthatatlant a gyermek bélbolyhjaival. (Húst eleve kiszedtem belőle, macskák itthon örültek.) Sültkrumplit egyedül is tudta rágcsálni, úgyhogy elindultunk. Jó zenék mentek a rádióban. Egyre hazaértünk, gyermek azóta alszik. Van most három nyugodt órám, remélem.

http://www.kalaka.hu

A Kalákáról szuperlatívuszok nélkül nagyon nehéz lenne írni, meg sem próbálom :) A honlapjukon olvasható több méltatás is, amikkel kizárólag egyetérteni tudok.
A Kaláka cédékhez lényegében nem kell iránytű, anélkül is nyugodtan össze lehet vásárolni találomra bármelyiket, mert mind jó. Azonban legkényelmesebb a 'Hol a nadrágom?' című majdnem best of összeállítással kezdeni a sort, ezen négy régebbi album legjobbjai szerepelnek. 10/10, bár némelyik kedvenc track legalább 20 :) 0 éves kortól lehet adagolni. Már egy-két hónaposan azt a Pelikánt hallgatta a gyermek háttérzeneként, ami még kazetta formájában jött velem a tinédzserkoromból, és aminek legkultabb darabjai ezen az összeállításon is rajta vannak.

1. A pelikán. Kedvencem. Vicces történet Jonatánról, aki a sztori végére pelikántojásból süt magának rántottát. A pánsíp és a ritmushangszerek keveréke tökéletes a szöveghez. Kacsahangutánzó rulez.
2. Faragott versike. Kedvencem. Szerintem az összes magyar gyerekdalok közül ez az egyik legjobb. Kedves a szövege, nagyon jó a zenéje. Jól hangzik együtt a férfikórus. Ötletesek az ütősök, mint általában a Kaláka esetében mindig. Este is lehet énekelni, a versszakok közötti nagyon eltalált xilofonnak és az utolsó versszak csendes tónusának köszönhetően.
3. A játék. A dallam és az éneklés visszaadja Kosztolányi versének hangulatát, de a hangszerelés nem lett mindig valami fülbemászó.
4. Ami kinyomozhatlan; Asztal. Két Tandori vers egymás után, ami egynek tűnik, mert mindkettőben mackó a főszereplő, és egyformán megjegyezhetetlen a dallamuk. Nem lehet csak úgy nekiállni énekelgetni. [Update 2008. dec. : gyermek (3,5) óriási nagy kedvencei, autóban többször újra egymás után :)]
5. Ele-telefon. Vicces. Tipikusan Kalákás; kevés hangszer, jó dallam, hangsúlyos éneklés. Ez a versike amúgy kicsit bárgyú, de a szintén tipikus Gryllusos előadás egészen megszépíti.
6. Kalapszalag. Ezt a kétsorost sikerült egy percben többféleképpen is előadni. Egy pánsíppal indul, aztán sokféle hangszer kíséri a végén.
7. Reggel csak fél zoknit találok. Ugyanolyan énekelhetetlen, mint a 4. track. Egyébként bírom a Huzellát, de ez már a második olyan szám egy cédén belül, amit ő énekel és ő is szerezte a zenéjét, és nem tetszik.
8. Semmit sem talál az ember. Nem tudni ugyan, hogy miért ebből lett a címadó dal, de azért kedves. Kicsivel több benne a furulya, mint ami nekem még jól esik, de még a tűrhető kategórián belül marad.
9. Három székláb. Kedvencem. Szintén a Pelikánról. A szöveg alatti kevés hangszernek köszönhetően a picik számára is jól érthető, aranyos szöveg. Én ezt is szívesen éneklem csak úgy jókedvemben és este is. A versszakok között fülbemászó a dallama, észre se venni, hogy furulya :) a refrénben pedig néha direkt 3/4-re reccsen a 2/4, ami zeneileg is érdekessé teszi a széklábakat. Valamiért egy lila ikeás kisszék képe van előttem mindig.
10. Duda. Szegény bőrdudát én nem nagyon bírom hosszútávon, és a vers se a kedvencem. De legalább felismerhetők a versszakok között a népdalok (pl. Hidló végén, Szélről legeljetek stb.)
11. Három egész napon át; Szól a nóta halkan. Két Weöres vers, ami a témájára tekintettel lehetne egy is. Kicsit nehézkesebb a szövege, mint a Weöreseknek általában, de könnyen tanulható. Kicsit megint hangsúlyos a furulya.
12. Fűszedő. A melankolikus szöveget a mély tónusú vonósok tovább erősítik. A 'lélekcseréltetőket' szónál mindig eszembe jut, hogy mennyit is számít a zene. Kiemeli a lényeget. A tartalom nem piciknek való, de nagyon szép a dallama.
13. Görögdinnye. Kedvenc. Vicces. Ha hihetetlenül olvasott blogom lenne, megszavaztatnám a Kaláka-dalok top listáját. Sok lenne a holtversenyes dobogós, és ez a dal tuti befutó lenne. Nálam biztosan :) Szinte pogózni lehet a szokásosan remek ütősökre.
14. Faiskola. Furcsa vers fakisfiúkról és fakislányokról, valamiféle álom. A versszakok utáni xilofon és furulya szokás szerint zseniális.
15. Mese. Ez egy új szám a cédén. Olyan, mint amikor Csuang-Ce nem tudja, hogy most lepke-e, vagy sem. Virág, potyka, madár, macska, ember az evolúciós sor. Énekel egy női hang is.
16. Nyári rajz. Kedvencem. Nagyon jól énekelhető, tantárgypedagógialilag is kiváló felelgetős dal. Egyrészt, mert nagyobb gyerekeknek órákig is lehet a versről rajzolni és/vagy beszélgetni, kisebbeknek lehet a témában képeket mutogatni, másrészt mert először csak férfihang énekel, majd ugyanazt a szöveget megismételve a gyerekek is bekapcsolódnak. Valamint sokadjára remek a xilofon.
17. Szajkó. Vicces. Ekkora hülyeséget szerintem ritkán neveznek versnek, de egyrészt egy Weöres írta, másrészt egy Gryllus adja elő hihetetlenül jól, harmadrészt remek lett a zenei feldolgozás. Rákkenroll.
18. Hangyász. Becze Gábornak végtelenül kedves a hangszíne, és sármos a pöszesége. Ezt a dalt azonban énekelhette volna más is. Kizárólag s-sz-z hangokra rímel :)
19. Kenguru. Gurigácska a kis kenguru fel-felbukkan az anyja erszényéből egy puszilásra. Ezt a fajta Huzella előadást szeretem, amikor jó a ritmus is. A szöveg nagyon aranyos, piciknek is lehet énekelgetni.
20. Nyitnikék. Szabó Lőrinc verse kicsit lerövidítve, ami szerencse, mert pont a szomorú részek maradtak ki, így konkrétan optimistára sikeredett a hangulat. A madár miatt elég sok a furulya, és furcsán sok a női hang.
21. Nagymegyer-Nagymagyar. Rövidke vicces versike.
22. A követ. Kedvencem. Vicces Kányádi-vers. Remek hangszerelés és hangulat. A hosszú előadás a végig cserélődő énekhang miatt nagyon változatos. Az 'agák-bégek-basák' résznél már nagyon izgalmas a sztori. A 'maga-a-nagy-szultán' illetve az 'ónkupát-szegődni' dallamát egyszerűen imádom. Mindenki pocsolyarészeg a végére. Szerintem ez a numberone.
23. Feketerigó. Megint Kányádi és megint remek, piciknek való szöveg. Egyszerű és kedves dalocska.
24. Betemetett a nagy hó. Ez olyan, mintha az előző track folytatása lenne, talán mert szintén Kányádi, és mindkettőnek igazi téli hangulata van.
25. Ukulele. Egészen megzavart elsőre. Nevéből ítélve valami finn szó, az oáloá sziget viszont nyilván egy óceániai szigetcsoport tagja, közben pedig egy dél-amerikai hangszerről van szó. Szokásos nagyon jó zene.
26. Rondóka. Kedvencem. Vicces. Egyedembegyedem ragyavankegyeden :) Mindehhez egy édes kisfiúhang. Tényleg meg kell zabálni. Aztán a férfihangok is teljesen komolyan végigéneklik a marhaságot. Végén táncolós hegedű- és egyéb vonósszóló, délszlávosan.
27. A cinege cipője. Kedvencem. Ez annyira fülbemászó, hogy sokszor csak úgy magamban énekelgetem :) A gyermeket akkor szoktam ezzel leszedálni, amikor nem elég a két kezem arra, hogy lefogjam, közben ráimádkozzam a kabátját és be is kössem a cipőjét. Táncolni is lehet rá, énekelni is lehet, izgalmas az ornitológiai vonal is.
28. Iciri-piciri. Kedvencem. Ez a másik number one :) A citera telitalálat. A zenéjét Radványi Balázs szerezte. A mostani keresgélések közben láttam, hogy nagyon sok kedvencem zenéjét ő írta.
29. Dagadj dunna. Végére egy kedves altató. Jó éjszakát jó szurkolást.

Elég nehéz úgy írni a terhességről, szülésről, satöbbi, hogy ne tűnjön giccsesnek. Jönnek mindenféle hormonok és attól sírásig butul le a nők jó része. Kivétel nem én voltam. Szerencsére kilenc hónapig zsilipeli magát az agy, azalatt egészen hozzá lehet szokni a tök ismeretlen jövőhöz, idegesítő babamama szakzsargonhoz*, és a furcsa jó érzéshez.
Augusztus végén az első nőgyógyászati vizsgálat és az első ultrahangos (UH*) kép okozta eufória után azonnal fizikális nyomor következett. Nem az volt a kérdés, hogy leszokom-e a cigiről, hanem hogy kibírom-e. A 16 évnyi öntudatos dohányzás utáni első tiszta hét totál kómában telt. Azt hittem kifolyik a szemem. Aztán már a terhesség miatt voltam totálszarul, így az elvonási tünetek konkrétan eliminálódtak. Nem hánytam, nem ájuldoztam, csak nem bírtam létezni az émelygéstől és gyomorégéstől. 12 hetes* korig nem tudtam se enni, se inni. A kávéundort szülésig nagyon durva szinten műveltem, ha valaki csak kimondta a szót, már rosszul voltam. Szeptemberben Korfura menet a charteren szerettem volna katapultálni, de legalábbis kényszerleszállni, amíg a lajhár stewardessek osztogatták a kávét. Elsősegélyként szagolgattam a frissítőkendőt. Undorból jól álltam, még szerencsére cigifüstundorom is volt, valamint érdekességképpen hűtőszag undorom. Mint később utánaolvastam, ez az első trimeszter* a legfontosabb a fejlődő magzat számára, és a leggázabb az anyuka testének. Ilyenkor még meg se mondja az ember a dolgot a munkáltatójának, merthogy három hónapig olyan izé, és közben az első három hónapban kéne egész nap aludni, és kerülni a vírusokat, az embereket, és egyáltalán.
A témában az első klikkelésem egy szüléskalkulátorig vezetett, amely ugyanazt az eredményt dobta ki, mint amit a doki tekert ki a kis korongján. Egy pofonegyszerű számítást is találtam valahol: utolsó menstruáció első napja mínusz három hónap plusz hét nap.
Elég sok időm volt, és eléggé semmit se tudtam a terhességről, szülésről pláne, úgyhogy mindenféle információkat töltöttem le magamba. Hamar felfedeztem, hogy az indexen távrendel egy olyan orvos, aki a szülészet-nőgyógyászat Csernus doktora. Jó a stílusa, meggyőző a tudása. Plusz meg van áldva hatalmas munkakedvvel, precizitással, és szerencsére grafomániával. A helyzetet (internetes tanácsadás) teljesen korrekten és profin kezeli. Dr. Laufer Gábor szülési útmutatója nemcsak nekem biblia. Ilyen pontosan és érthetően, röviden és mégis részletesen még soha nem láttam leírást a szülésről. Olvastam és jó volt megnyugodni. Léccilécci présgép akarok lenni kérem.
A második trimeszter eseménytelen hónapjai alatt végképp teletömtem a fejemet. Olvastam általános leírásokat a magzati fejlődéséről, infókat a kórházról, ahol szülni fogok, kelengyelistákat*, fórumokat, szüléstörténeteket*, betegségeket, babaruhaboltokat. Lassanként lettem csak okosabb, annyit tudtam elsőre biztosan, hogy nagyon idegesítők az otthonszüléses meg háborítatlan* szüléses öntudatos extra igényű libák. Lassan már mást se olvastam, csak a sok horrort meg okosságot. A szakzsargon első legidegesítőbb darabja volt számomra az, hogy hetekben számol mindenki. Ráadásul a fogamzáskor már két hetes a magzat. A mindenféle mérföldköveket csak hetekben adják meg, úgymint 16. héten van AFP-vizsgálat*, nagyjából a 20. hét körül érezni először a magzatmozgásokat, 32. héten száll le a kisfiúk heréje, és 37. hét után már nem koraszülött a baba. Blablabla ezer ilyen van. És mindegyiket figyeltem, és mindenféle előírást igyekeztem betartani. Szénné frusztráltam magam, ami jól sikerült :)
Felkerestem a védőnőt is, odaadta a kiskönyvet, de - bár én egy nagyon értelmeset fogtam ki - semmi újdonságot nem tudtam meg tőle. Azért havonta elmentem szépen vérnyomást mérni meg mázsálásra. Dokihoz is havonta mentem a magánrendelőjébe. A 18. héten volt a kórházban egy ún. genetikai UH, ahol egy specialist részletesen nézte a gyermek belső szerveit. A dokimnál mindig láttam a monitort, de még nem látszott a gyermek neme. Itt el volt fordítva, és nem volt egy beszédes a pasas. Halál izgatottan megkérdeztem, hogy látszik-e, mire teljesen közönyösen azt mondta, hogy ja. Fiú. És megmutatta a kukit a monitoron. Azt hittem leesek az ágyról. Valamiért elkezdtem örülni, mint állat, ötösével szedtem a lépcsőket, és egész nap vigyorogtam. Pedig ugye én ezt tudtam már a fogamzás másnapján :)
Januárban 4D UH-ra is elmentünk. Na az tényleg elképesztő moziélmény. Férjben ott tudatosult, hogy az alien a hasamban az egy gyermek. Kaptunk képet a tündér kis arcáról. Jó dolog a technika.
Harmadik trimeszter már fárasztó. Minden éjjel többször felkelni pisilni, nem lehet aludni rendesen, ember háta teljesen kész, cipőmet más kötötte be, autót (én speciel) már nem tudtam vezetni. Fontos munkahelyemen februárban dolgoztam utoljára, aztán, mintha sose lettem volna sztahanov workaholic, úgy elfelejtettem.
Otthon pontos rend szerint csináltam mindent, például a 34. héten már össze volt pakolva a táskám. Abban volt egy kicsi külön táska is only for szülőszoba. Az egész elég súlyos volt, mivel csokikat és fél literes kólát és vizet is beleraktam már. A 35. héttől kellett CTG-re* járni a kórházba, ami után a doki mindig megvizsgált. A táskát természetesen minden héten megautóztattuk.
Utolsó pár héten már elviselhetetlen voltam. Egy idegbajos, hisztis hordó. Gyermek mozgása volt az egyetlen jó dolog, nem is hittem volna, hogy szülés után hiányzik a rugdosás, és tényleg. Mindig akkor éledt fel, amikor lefeküdtem. Hajnalonta csuklott fél órákig, és olyankor ugrált a hasam. Már a férjem szabadidő nadrágjai se jöttek rám, és nem is mentem ki szinte a lakásból, úgy mozogtam, mint egy Mondosavan az Ötödik elem c. filmben. Egész nap interneteztem, valamint kakaósmuffint kevertem. Nem sütöttem ki, már sütőport se tettem bele a végén. Csak kikevertem és megettem. Minden nap.
Aztán a 39. héten csütörtök este ennek is vége lett.

Nem tudom miből gondoltam, hogy a gyermeknek jó lesz ugyanaz az ostobaság, ami nekem se volt jó gyerekkoromban. Örült hatodika reggel a szokatlanságnak. (Ugyanezért fog örülni 24-én este is.) Örült annak, hogy letettük a kocsit a Batthyány téren, és buszok voltak körös-körül, és legjobban annak, hogy mentünk metróval, és aztán mindenhol fények voltak a sötét utcán. Annak is örült, hogy egy csomó kisgyerekkel lehetett rohangálni egy nagy teremben. És ennyi. Ehhez viszont nem kell elmenni se céges se semmilyen Télapó ünnepségre. Mindennek a tetejében az alliwant for xmas szólt márjakeritől, ami egész este bennevolt a fejemben. Jelenleg totál ki vagyok akadva és újragomboltam az egész decembert. Két-három év múlva úgyis megkérdezné a gyermek, hogy mi is az ünnep fogalma, tárgya, tartalma, célja. Lesz otthon meglepetés, lesz csomag és fa, és aztán a bölcsiben-oviban biztos lesz ének meg vers is, de én nem fogok hülye sztorikról hazudozni. A Télapót nem lehet negligálni, hiszen tele van velük a város, a tévé, a könyvek. De csak pont annyira létezik, mint a Mikiegér diznilendben. Egy mesefigura. Nem ő hozza vagy küldi az ajándékot. Nem létezik a Miklós és a Jézus nevű ember sem, mivel már nem élnek. Azaz ők sem tudnak eljönni és ajándékot hozni. (Bakker minden évben messiás? Nullalogika.) Az ünnep valójában nem más, mint fénykultusz a sötét télben. A díszkivilágított főutcáknak és a töméntelen csokinak van egyedül értelme ebben a nonstop csilingelő ostobaságban.

 

http://www.bbc.co.uk/cbeebies/teletubbies/

Egyszerű a forma- és színvvilág, barátságos figurák, kicsik számára is ismerős szituációk, valamint állandó ismételgetés. Láss ezer csodát. Az alkotók aprólékosan megtervezték, mindennek jelentése van, szimbolikus és spirituális a légkör. A sikert az is magyarázza, hogy a gyermekek láthatatlan antennáikon nyilván veszik ezeket a jelzéseket.

Egy nagyon részletes leírás található az alábbi linken.
http://www.crossroad.to/text/articles/teletubbies10-99.html

Rövid összefoglaló: Tinky-Winky a legnagyobb, fiú, lila, van egy piros táskája. Dipsy a következő, fiú, zöld, fekete börű, és egy tehénmintás kalapja van. Laa-Laa lány, sárga és övé egy hatalmas narancsszínű labda. Po szintén lány, piros, ázsiai és egy rollerje van. Valójában embernagyságúak. A nyuszikkal és beszélő virágokkal teli rét közepén álló Superdome-ban (kinézetre szuperdomb) laknak, ahol van ágyuk, toast és puding készítő szerkezetük. Állandó segítőjük a felnőttek nélküli világban Noo-Noo, aki egy takarítógép, valamint egy bárhol megjelenő mikrofon, ami utasításokat ad vagy verset mond és énekel.

A sablon minden részben ugyanaz. Feljön a babanapocska, aki valójában egy hat hónapos kislány, Jessica (akit a koreai változatban kicseréltek egy ázsiai kisfiúra). A gyermek ekkor már visít az örömtől. A kis tabik kiugrálnak a szuperdomb nyílásán, és főcímzene. Over the hills and far away, Teletubbies come to play. Majd elszaladnak. Legkirályabb húzása az alkotóknak. Másfél éves gyerekek, ha tehetnék, egész nap kukucskálós elbújóst-megkeresőst játszanának. Tipikus, amikor függöny mögé bújva deréktól lefelé látszanak, vagy csak a kezükkel takarják az arcukat, és mindenáron meg kell őket találni, elég hosszas keresést színlelve :) Szóval elfutnak a tabik, és akkor a gyermek csodálkozva rám néz, hogy hová tűntek? Where have the Teletubbies gone? Kb. 15 másodpercig sehol sincsenek, nagy az izgalom, majd a zene megváltozik és elöjönnek, közben persze sikításvisítás éljenhurrá. Minden egyes alkalommal. Ugyanúgy :)
Ezután máris a tabik ún. szokásos tevékenysége (habitual activity) következik, minden epizódban más és más. Például: pocsolyában ugrálás, egymás kergetése, felhők bámulása, toast evés, lejtőről gurulás, ide-oda futkorászás, elképzelhetetlenül sokféle és végtelenül egyszerű ténykedések. Amit egy kétéves szokott csinálni nagy műgonddal. Világ legfontosabb dolgai :) Ezeket sokszor ismétlik, esetleg rövid történet is kerekedik belőle. Közben sokszor integetnek, ami szintén telitalálat, mert a kisgyerekek imádnak integetni, főleg, ha nekik is integetnek :) Az integetésen kívül sokszor köszönnek egymásnak, és sokszor átölelik egymást, hogy big hug, és teletubbies love each other very much. Sokszor nagyon. Közben rájuknevet a babanapocska a két fogával.
Egyszercsak a szélkerék elindul. Innentől minden részben ugyanaz a felvétel következik. A tabik felszaladnak egy dombra, elesnek, bukfenceznek, elmondják a nevüket. A fejükön lévő antennán keresztül a hasukon lévő képernyőn egyszercsak megjelenik egy kisfilm a való világból. Az a tabi közvetít, amelyik korosztályról szól a film. A filmekben 2-5 évesek szerepelnek, integetnek, köszönnek. Ezek a kb. három perces kisfilmek akármiről szólhatnak. Egy számról, színről, indiai táncról, tehenekről, virágokról, kamionkerékről. Az esetek 80%-ában lekötik a gyermeket. Amikor vége, akkor a tabik kiabálják, hogy again again. Sakkor lesz megint ugyanaz. A kétszeri filmnézést követően a babanapocska mosolyog egyet.
Ezután megint valamiféle szokásos tevékenység jön, legtöbbször az állandó mellékszereplőkkel. Szteppelő repülő mackó a személyes kedvencem, vagy maci és oroszlán, vagy három hajó, vagy egy fa, vagy piros lufi, párban sétáló vadállatok satöbbi.
Egyszercsak megszólal a mikrofon, hogy time to tubby bye-bye. Ez már a hosszú búcsú, ami négyféle szokott lenni, megfigyeléseim szerint :) Szóval ekkor méltatlankodnak egy kicsit a tabik, de egyesével válaszolnak a mikrofonnak, hogy bye-bye és elbújnak a domb mögött. Aztán hogyhogynem, egyikük azt mondja, hogy booo, mire mindenki előjön. Zongora komolyabbra fordul, újabb bye-bye nyolszor, aztán a the sun is setting in the sky Teletubbies say goodbye mondat után egyesével visszasétálnak és beugranak a szuperdombba. Aki búzott, az ugrik először. És amikor mindenki beugrott, akkor aki búzott, az kijön még utoljára integetni. Babanapocska a tündéri nevetgélése közepette lemegy. Gyermek persze integet, és kicsit nagyon szomorú, hogy már vége. Nem semmi, hogy majdnem fél órára le tudja kötni a kicsiket. 10/10. Szerintem egy éves kortól szívfájdalom nélkül adagolható.

Adatbázis
http://en.wikipedia.org/wiki/Teletubbies
http://www.imdb.com/title/tt0142055/

Plusz:
http://www.geocities.com/TelevisionCity/Studio/4548/index.html
http://www.geocities.com/SouthBeach/Lounge/2393/TELETUBBYTIME.html
http://www.curvecomm.com/teletubbies/other.html
http://www.hullamvadasz.hu/index.php3?tanulmany=252&enciklopedia=1

Pár éve a DunaTV-n találkoztam először a Ghymessel. Amúgy nem jellemző, hogy szabad időmben csak úgy népzenét hallgatnék. Ha mégis, akkor inkább a balkánit szeretem, táncolni is. Véletlenül álltam neki nézni a Ghymes koncertet, és jól ottragadtam. Hagyján, hogy vérprofik elsőre. Az énekesen átsüt valami, ami engem teljesen letaglózott, és mozdulni se tudtam. Egyszer már éreztem így, egy PUF koncerten a megboldogult Halálkertben, ami amúgy Halászkert és egy igazán jó hely volt a kilencvenes években. Én egy pad tetején álltam, hogy lássak is valamit, a Lecsó karnyújtásnyira énekelt, közben csukva volt a szeme, az emberek tomboltak, én pedig meg se tudtam mozdulni. Bírom, amikor valaki ennyire egyszerűen és természetesen nagyon tud valamit, és biztos is magában :) A Ghymes énekesét is ezért volt ilyen jó nézni azon a felvételen.

 

Aztán idén megtaláltam a 'Bennünk van a kutyavér' c. Ghymes gyerekcédét. Meg is örültem neki nagyon. Csak a dalválasztásában különbözik egy felnőtt cédétől, a zeneiség ugyanaz. Élő és sokféle hagyományos és modern hangszerek, igényes előadás, jó hangulat, valódi energia, mindenféle - de leginkább közép-európai - népek zenéje. 
Az lenne a király, ha tudnám, hogy melyik track milyen stílusú. A legtöbb szám nyilvánvalóan magyar, ami felőlem lehet mezőségi kettőshármas, vagy somogyi botosugratós vagy széki rottyantós, nem tudom beazonosítani. Egyedül a 'Rövid az eszetek' c. 9. szám hovatartozása biztos számomra, és az is csak azért, mert egy pörgős kis makedón. Ugyan remekül lehet ugrálni és énekelni mindenféle zenére definíció nélkül is, de ha valaki tudja a titkot, akkor kommentálhatja nyugodtan :)

A dalszövegek egyben megtalálhatók az együttes honlapján, nem is írom le őket külön, mivel nem olyan típusú a tartalom, amit csak úgy jobb pillanatomban nekiállnék énekelni. Abszolúte kell hozzá a zene, viszont ha a zene szól, akkor a szöveg is jön magától :)
http://www.ghymes.hu/hu/lemezek_1995kutyaver_text.php#1

Amiért bele lehet szeretni nagyon a Ghymesbe, az még az mp3 részletekre is ráfért. A tiszta zenei falkaélmény. A gyerekek hallhatóan jól érzik magukat a koncerten, énekelnek, mint a pinty. A beköszöntőn mindig röhögnöm kell, mert elképzelem az értetlen kis arcokat, amikor az énekes megkérdezi, hogy 'mindenki eljött, aki itt van?' Márcsak ezért is érdemes belehallgatni :)
http://www.ghymes.hu/hu/lemezek_1995kutyaver.php

10/10. Szerintem másfél éves kortól rendszeresíthető. (A honlap tanúsága szerint ezt a lemezt 1999-ben hivatalosan oktatási segédanyaggá nyilvánították.)

Két nap múlva Miklós nap. Azon merengtem, hogy hirtelen nem tudom, hogy mi a nagy különbség a Mikulás és a Télapó között, mert szemre ugyannak a pasasnak tűnik. Tán jövőre, vagy utána, már fixen meg kell tudnom ideologizálni ezt. Két ünnepségre is megyünk a gyermekkel, mivel én cégem is király, férj cége is. Ráadásul nem ugyanazon a napon. Éljen. 
Két rokon kislánynak is kell csomagot adni, mert örülnek. Ezen nincs mit sznobulnom. Kell és kész. Egyikük lisztérzékeny. Száz kilométerenként van egy szakbolt. Max. két gyártótól összesen kb. hatféle csoki a választék. Egy Balatonszelet-szerűség gluténmentesen 200-300 forint. Télapót nem gyártanak, szaloncukor talán Karácsonyra lesz. Darabra ugyanannyit teszek a másik kislány csomagjába is, és szolidaritásból szegény nem kap bele csokimikulást. Áááá.
Gyermek kiscsizmájába ötödikén este elalvás után kisautót tuszkolok és egy kindercsokimikulást. Hát, asszem vagy húsz évvel ezelőtt volt ilyen utoljára, hogy vártam ezeket az ünnepeket :)

Egy éves kora óta tévénéző a gyermek. Addig bírtam a sznobsági fogadalmat, valamint az egész napos igénybevételt. Addig sokat aludt napközben is, így a kevés ébren töltött időt egészen kreatívan ki tudtam tölteni én. Mármint személy szerint. A gyermek első évének minden fizikai és szellemi szükséglete egy véget nem érő emésztési folyamat része, szabadon választott betétdalokkal. Egy másik bejegyzésben majd részleteiben ismertetett, nem kevés munkával elért rendszer szerint a gyermek egy éves kora óta csak ebéd után és csak egyszer alszik. Majd este kilenc körüli elszunnyadását követően hajnali hat azaz hat órakor ébred normál üzemmódban. (Véletlenszerű korábbi ébredéseit cicivel még vissza lehet kapcsolni standby állapotba.)
Miajóistent lehet csinálni hajnali hatkor a munkába menésen kívül? Miután a gyermek megtanul menni, onnantól kezdve semmit. Tehát egyedül se reggelizni, se fürdeni, se wc-re menni, se számítógépezni, sesemmit. A gyermek mindegyikben konkrétan részt akar venni, ami eléggé megnehezíti például a rendeltetésszerű wc-használatot.
Egy nyugodt reggeli kávézásért már ölni tudtam volna, amikor felfedeztem a BBC Prime gyerekműsorait. Nem tudtam előtte, hogy a BBC-n például nincs reklám. Tehát egy darab sincs. Reggel fél hattól fél kilencig csak mesék vannak. Ezek kifejezetten normális mesefilmek, egytől-egyig. Gyermek egy másodperc alatt lett Teletubbies függő. Meg sem mozdul 25 percig. Amikor megjelenik a napocska, láthatóan boldog lesz és izgatott. Végig figyel és örül. Tán két napig gondolkoztam. A döntés szerint a CBBC-t akármeddig nézheti reggel, akár egyedül is. Innentől már a férj is nézheti előtte az ettenboróját vagy a meccsét. Szutykot mi sem nézünk, amit meg igen, az átmehet a szűrőn.
Közben az internetnek is köszönhetően jól kiművelődtem a tévés mesékből, és innentől majd ebben a témában is folyamatosan megosztom a tapasztalataimat a kedves olvasóval :)

Ha írtam volna blogot pár évvel ezelőtt, akkor nagyjából egy szó se esett volna benne gyerekről. Sajátról pláne. Kezdjük ott, hogy egyáltalán nem akartunk gyereket. Logikus mélyfilozófiai érvek, karrierizmus, önzőség, félelem, lustaság satöbbi okokból, végülis mindegy, a tény, hogy nem számoltunk gyerekkel. Januárban még nem.
Aztán februárban egyik nap beteg lett anyu. Másik nap mondtak egy ötnél kisebb számot. Egyik hónapra sem emlékszem tisztán. Júniusban volt a temetés. Aztán a semmi. Illetve szerencsére a férjem. Arra eszméltem fel azon a nyáron, hogy változtatnom kell valami alapvetőt a rohadt életemen. Nem elég, ha átfestem pirosra a hajam vagy az egész rohadt lakást, teljesen át kell alakulni, nem megyek tovább ugyanarra egy métert se.
Kimentünk Görögországba, férj Mükénét akarta látni megint, én meg terhes akartam lenni. Abszolváltuk a terveinket. Én konkrétan éreztem, hogy terhes lettem. Egyből egy :) Persze mindenki hülyének nézett és körberöhögött ettől. Én viszont detudtam, hogy tutira kisfiú és tutira benne van a hasamban :) Tudtam és tudtam, és mindenki bekaphatja, aztán kétcsíkos teszt, aztán orvosnál ultrahang, ahol kaptam kis fényépet hat hetes petezsákról. Aztán ezt a corpus delictit mutogattam boldog-boldogtalannak. Én. Aki nem akart gyereket. Héájjunkmármeg.
Én mindig is utáltam a pelenkareklámokat. Halálra idegelt a gyereksírás. Ha Inter Cityn tanultam vizsga előtt, legszívesebben kidobtam volna a visító kis idiótákat az anyjukkal együtt a vérbe. A szülésről csak negatív gondolataim voltak. Főleg a sok celeb picsa programozott császárja miatt. Teljes meggyőződéssel állítottam, hogy én is csakis császárral és csakis időpontra szülhetek, de egyébként se fogok, úgyhogy kabbemindenki. Boltban, piacon kiborítottak a babakocsis, kengurus anyukák, hogy faszé nem tudják otthon hagyni tömegben a nyivákoló kölyküket. Kábé így elvoltam nagyjából harminc éves koromig. Aztán akkor nyáron bevállaltam, de csak mostanában értettem meg, hogy mivan :)
Most úgy tudnám leírni, hogy van gyereked vagy nincs gyereked, az nem ugyanaz a halmazállapot. A dimenzió ugyanaz, az anyag is ugyanaz, de teljesen különböznek a paraméterek, más közeg felel meg a jégnek, a víznek és a gőznek. Ez nem fejlődési stádium, nem rosszabb egyik a másiknál, csak nem ugyanaz. Három teljesen különböző de egymásból következő állapot, ahol a körülmények megváltozása (szerencsére és jobb esetben) a saját döntésünk következménye. Nem merülök el filozófiai mélységekben, mert nem is tudok, de ez a kép szerintem nagyon szemléletes. Szilárd a halmazállapot, amikor még nincs gyerek. Az olvadásponton indul a folyékony halmazállapot, ami ugye egyértelműen a terhesség, a forráspont pedig a szülés. Amikor már van gyerek, hát az meg már gáz :)
Szerintem nem lehet elképzelni sem, hogy mi van a szülésen túl. Pont úgy nem lehet, mint Neo nem tudta az első részben. A példa persze esetünkben annyiban sántít, hogy egyrészt a mátrix kis szoftverfrissítéssel, de ugyanaz marad, másrészt egyik tablettát sem kell bevenni, sőt. Viszont legalább akkora a változás. Aki el tudja képzelni, hogy mi van a szülésen túl, az kurvaokos. Én mindenesetre semmit sem tudtam az egészről :) Viszont gratulálok magamnak, mert életem legjobb döntését bírtam meghozni. Csak kár hogy nem pár évvel ezelőtt.

Kiadó:
http://www.hungaroton.hu/classic/info.php?info=1055&vez=h

10/10. Halász Juditot csecsemőkortól lehet hallgatni. Kortalan és kedves. Ez egy best of album, ami azért jó, mert ha még nincs otthon Halász Judit CD-nk, akkor hirtelen felindulásból elég csak ezt beszerzni. Nagyjából minden fontos dal rajta van.
Azért jó egy Halász Judit lemez, mert minőségi és változatos zenét hallgat a gyerek, és a szöveg a kicsi hab lelkeknek is befogadható, feldolgozható, bármely életkorban. A Fonográf-tagok, a Bojtorján-tagok és különösen Bródy János dallamai belemásznak a gyerekek fülébe és felnőtt korukig ott is maradnak. A megfelelően gyerekbarát tartalomról Weöres, a többi költő és különösen Bródy János gondoskodik. Az érthetőség leginkább Halász Judit képzett beszédtechnikájának köszönhető, ami egy nem-színész éneklésére kevésbé jellemző.

1. Micimackó. Klasszik és zseniális. Teljesen biztos vagyok benne, hogy Magyarországon ez a dal sokat segített a Disneynek. Pár hónapos gyermeknek énekeltem nagy bátran, amikor órákat töltöttünk a pelenkázón, mert egyrészt kényelmesen rá tudtam könyökölni, másrészt úgyse volt értelmesebb dolgom a nonstop peluscserénél, ráadásul ebben a korban ez a helyszín remek alkalom a gyermekkel való kommunikációra. Egy ilyen monstre tisztába tétel közbeni danolászás alkalmával döbbentem rá egy mondattani félreértésemre: az 'Ismert erdei körökben az az általános nézet' c. sorban. Az 'Ismert' nálam jelző, az 'az' nálam állítmány. Holott valószínűleg az 'ismert' az állítmány. Azóta e fontos kérdésben több ismerősöm is az utóbbi verziót erősítette meg.
2. Bóbita. A vers érdemeit nem is tudom kellőképpen méltatni, zseniális. A végét nagyon szeretem, amikor a Bóbitának két csiga őrzi az álmát. A dal legnagyobb húzása a a 2+2+3 ütem. Legalább nemcsak tuctuc négynegyedet hall a gyermek :) De ki az a Szárnyati Géza :) (Nem én téveszmém. Indexen található.)
3. Csudálatos Mary. A dal refrénjét már a kórházban énekeltem, úgy megörültem, hogy valami végre eszembe jutott. Egyáltalán nem voltam felkészülve (semmire) arra, hogy valamit kommunikálni/énekelni kell. Hazaérve megkerestem a szövegét a neten, és egyrészt sírtam az utolsó előtti versszakon, amire nem is emlékeztem azelőttről. Mekkora nagyigazság van már benne? Másrészt bevillant egy gyerekkori kép a refrénnel kapcsolatban: kiskoromban hallottam elég politikát, és egy csomó Hofit. Az 'áthallás' szót nagyon korán ismertem; hogy aha itt azt akarták mondani, hogy... de nem mondhatták, mert... és ez vicces. Meg voltam száz százalékig győződve arról, hogy Mary egyrészt Budapesten szállt le, másrészt a nevéből ítélve nyilván nem magyar, vagy csehszlovák, hanem... tehát valójában a nyugati széllel érkezett... csak nem szabad mondani :) Konkrétan a múlt héten került kezembe az általam soha nem olvasott Mary Poppins könyv alakban. Tényleg a keleti széllel érkezik. Ehh. :)
4. Állatkerti útmutató. Részletek Devecseri megunhatatlanul szellemes verséből. Más részletek többféle feldolgozása van forgalomban Kaláka, ill. Koncz Zsuzsa lemezeken is. Nánánánáná, gyermek ennyit már tud belőle. Remek kis ugri-bugri country.
5. Csiribiri. Zabszalma. Érdekes kifejezések vannak a versben, amit akkor lesz majd poén elmagyarázni, ha a gyermek megtanul beszélni. Ezért is jó például, hogy e rövid versikét kétszer is ismétli a dal :)
6. A Luca babám. Bródy remek szövegét kiskoromban horrorkét éltem meg a kibelezett baba képe miatt. Nagyobb koromban már arra gondoltam, hogy biztos ez a baba is egy volt a Bródy filléres emlékei között. Most nagyon szeretem a dalt, mert édi és kész :) Lehet énekelgetni gyermeknek, amikor bújik és cirógatni kell mindenképpen. És lehet viccelni azzal, hogy átölel-ne :)
7. Játsszunk együtt! Óvodában diszkóztunk erre, tisztán emlékszem. Most CD-hallgatás közben hangosan éneklem, de csak azóta, amióta nem sírok azon a soron, hogy 'Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek' :)
8. A birka-iskola. Mindössze 14 másodperces versike, de világéletemben azt hittem, hogy a sehallselát első versszaka, csak valamiért nem éneklik.
9. Sehallselát Dömötör. Óvodás koromból emlékszem rá, mint nyilván mindenki. Férj idegbajt kap tőle, ha itthon van, akkor forward gomb :)
10. A madárijesztő. Ezt azelőtt talán soha sem hallottam. Jó a ritmusa, viszont azon kevés dal közé tartozik, ami nehezen érthető.
11. A napsugár. Nagyon hangulatos dal. Egy olyan kisgyerekről szól, aki optimista, mint a kisgyerekek általában. Szép. Pár hónapos korában aláfestő jelleggel hallgatta a gyermek a szobájában, mialatt az anyakímélő üzemmódjában játszott szépen csöndben a kiságyban, fordulósat, meg kéznézőset, meg ilyesmiket, aztán egyszercsak már arra mentem be, hogy alszik, mint a tej. Édesen kilógott a keze a rácsok között, és ez a dal szólt. Erről a dalról mindig ez a kép jut eszembe.
12. Ákom-bákom. Kedves történet, és remek délszláv zene. Akár kólózni is lehetne rá. Ja, és 5/8 az ütem a változatosság kedvéért :)
13. Kalózdal az almaszószról. Ovimetáááál. Kemény nagyon :) Halálfej Joe a kapitány, kalóz a spenót tengeren :) Mekkora jó szöveg :) Remekül lehet hedbengelni rá. Gyermek már tud csápolni is, amit két kézzel mellmagasságban nyitott tenyérrel ad elő, és közben pörög. Ha valami zenére elkezdi a szimpla, pörgés nélküli csápolást, akkor lehet tudni, hogy tetszik neki :)
14. Száncsengő.  Egy tipikusan zseniális Weöres. A hangutánzás itt már hangulatutánzás is egyben. Ülsz a meleg szobában, este, karácsony előtt pár nappal. Persze hófödte, csendes kisvárosi utcára nyílik a bejáratod, nem pedig a körútra. És a távolban csinglingling meg kopkopkop. A zene jól illik a szöveghez.
15. Altató. Teljesen kult, gondolom nem kell bemutatni se kis Balázst, se József Attilát. A dallamát sajnos azonban nem szeretem. Ez az egyetlen forward gombos a CD-n.
16. Zenecirkusz. Azelőtt ezt sem hallottam sose. Számos különféle állatból álló zenekar próbájának vagy előadásának aranyos története.
17. A mi kertünk. Legjobb a retek, ha ebből sokat eszek, akkor mindenkit szeretek :) Persze az eszek helyett tárgyas ragozás illett volna, talán ezért is túlhangsúlyosak a szó végi ká-hangok.
18. Helikoffer. Érdekes a történet, jó a vers, jó a dallam. Van benne egy darab fals hang, ami idegesít, majdnem a végén a 'fényes csillagok' fé-szótagjában. De legalább egyet találtam a lemezen :)
19. Vaseszű Mihók. Az élet nagy igazságait feldolgozó kis dalocska, kedves kislányhanggal keretezve az éneket. Apából van az apám, anyából van az anyám, én meg gyerekből vagyok :)
20. Neked így, nekem úgy. Ez egy tipikus Bródy, igazi toleranciahimnusz, csekély értelműek számára is felfoghatóan didaktikus refrénnel. Mondjuk vannak sorok, amit remélhetőleg csak a felnőttek értenek :) Üteme egyébiránt 3/4-es keringős.
21. Boldog születésnapot! Mára már abszolút kultdalocska, a refrénje méltó vetélytársa a Happy Birthday-nek bármely szülinapos gyerek ill. felnőtt zsúron.
22. Jön a kutya. Azelőtt nem ismertem Sampuszt, a fekete krampuszt. Nagyon pici, beszélni tanuló gyerekeknek is könnyen megtanulható (lesz) a szövege :)
23. Macskapiac. Természetesen van benne nyávogós éneklés, férj jelenléte esetén erősen forward-gombos. Én szeretem, mert vicces szövege van.
24. A 'B-612'-es bolygó. A szövege nem a teljesen pontos eredeti vers. Szintén eltéveszthetetlenül Bródy úgy a szöveg mint a dallam és különben is. Akár benne lehetett volna Saint-Exupery kéziratában is. Melankólikus és sírós természetesen.
25. Mit tehetnék érted. Az 'Ismeretlen ismerős' című filmből. Bródy. A Filléres emlékeim egyenesági leszármazottja. Csak sejtem, hogy még Harry Potter előtt született. Természetesen a pár hónapos gyermek mellett végigbőgtem állandóan, de ez csak szimplán hormonális gyermekágyi szentimentalizmus. 'De ha eltűnne az arcodról az a sötét szomorúság, úgy érezném vannak még csodák. Mit tehetnék érted?' Hüp-hüp. Szabó Marci (későbbi Vámos Miklós állandó segítője) nevű kisfiú is énekel benne a végén, kedves hanggal.
26. Az én autóm. Az 'Ismeretlen ismerős' című filmből. Főleg kisfiús anyukáknak kötelező darab. A filmet egyébiránt még abszolválnom kell.
27. Micimackó és barátai Babits Mihály versét éneklik. Még egy toleranciahimnusz. Konkrétan zseniális. Egyrészt pár sorban képes visszaadni a Micimackó szereplőinek karakterét, másrészt a Babits vers lélekről definiálható lényegét is. Babits hivatkozott sorait egyébként legszívesebben rátetováltatnám az emberek alkarjára. Küldeném mindenkinek aki szereti :)
28. Majomország. Felnőttszöveg gyerekmesébe ágyazva. Igazi áthallás :) A majmoké a világ.

Abszolút nem emlékeztem arra a tényre, hogy az Iciri-picirit Móricz Zsigmond írta. Ráadásul Kaláka gyerekdalként szerepelt a fejemben. Mindenesetre ez volt az első gyerekkönyv, amit sk vettem. Azért pont ezt, mert a többi új kiadásúnak nem tetszett a grafikája. Ma ott tartunk, hogy csak annyit mondok: holvoltholnem, és a gyermek rohan a könyvért. Amikor őrültködik, rohangál, tör-zúz, akkor könnyen le lehet így szerelni. Viszont cserébe legalább tízszer kell végigmondani a sztorit :) És amikor már biztos benne, hogy nem vesztek el azok az ökröcskék, akkor a versben nem, viszont a rajzon szereplő alakokat kezdi el mutogatni úgy mint napocska, aki kukucskál a kiserdő mögött, valamint két katica, akik szintén örülnek a barmok megkerülésének. Úgy is működik egyébként, ha ott se vagyok vele. Ő a szobájában nézi a könyvet, én meg a lakás más helyiségében azt csinálok, amit akarok, persze közben fennhangon kántálva a verset. Mondjuk netezni nem könnyű így :) Megjegyzem ez a könyv már darabokban van.

Kábé 15 hónapos kora óta nem rágja-tépi-gyűri a könyveket ez a kisfiú, úgyhogy most már egy méternél alacsonyabban is tárolhatók. Sok karton leporelló mesekönyvünk van, nagy része több mint harminc éves kiadás. Egy egész szekrény gyerekkönyv várt engem anyunál, csak rá kellett venni magam végre, hogy átnézzem, átpakoljam, rendszerezzem a többezer könyvet, amit ránk hagyott. Sok időbe tellett, mire neki tudtam állni egyáltalán, aztán sok ideig is tartott (még mindig nem végeztem), mert a régi, ismerős könyveknek nem tudtam ellenállni, többet nézelődtem, mint pakoltam. Érdekes különben, hogy ezek a könyvek túléltek ennyi időt, a mostaniak meg két hónap után széjjelesnek. Pedig ugyanazok a kíméletlen kis kezek lapozgatják.

Egy nap egyszer biztosan rájön a gyermekre az olvasási láz, ami azt jelenti, hogy előcipeli a könyveket, és egyesével minden képre rámutat, és nekem meg kell nevezni, végig mindent. Néha azonnal újra rámutat valamire, nehogy csaljak :) Legtöbbször az egyik, hetvenes kiadású Nemes Nagy Ágnes által írt: Jó reggelt gyerekek című régi könyvemet kéri, ahol két kislány és egy kisfiú, felkel, fogat mos, öltözködik, reggelizik, majd elindul az óvodába. Leginkább leírom, hogy mi van a képeken, mert ez a vers önmagában nem érdekli. Viszont a sztorit képtelen megunni, mutatja magán, hogy fogat mos, meg fésülködik, meg zoknit húz, és persze ezt élvezi a legjobban.

Van egy mondóka, amit tudomásom szerint minden egyes gyerek minden egyes nyelven imád.
Minden nyelven egy a dal énekelj velünk. Nem kell többé háború mert béke kell nekünk mert játék kell és víg kacagás és sok-sok jóbarát, ha egy akarattal építünk, csudaszép lesz a világ. Nem ez az, csak ez most hirtelen eszembe jutott. Én kérek elnézést :)

Szóval, a mondóka, amihez járul egy ismétlődő performansz: az édi kis ujjacskáit számolgatjuk mialatt ütemesen dünnyügünk valamit, utána jön a jól megérdemelt csikizés és a nevetés.
Nem és nem vagyok hajlandó azt mondani ebben a szituációban, hogy ez elment vadászni, meglőtte, hazavitte, megsütötte és mind megette. Mekkora hülyeség már?
Szerencsére babaúszáson - ha más nem is - rámragadt ez az általam régebben nem ismert, a pacifista énemnek - két szót átírva :) - nagyon tetsző, ugyanolyan performanszt kívánó mondóka; 'Hüvelykujjam almafa' címmel. Bemelegítésként kellett ezzel a versikével gyűrögetni a gyermek kezeit úszás előtt.
A 'tele lett a hasa tőle' zárósor remek alkalmat nyújt a csikizésre, de a vadászos kizárólag uccsó két sorát a változatosság kedvéért mégiscsak repertoáron tartom, mivel teljesen békés, és a csecsemők által imádott kukucs és/vagy csiki témájú elfoglaltság örökérvényű kultmondata: Kerekecske, dombocska, itt szalad a nyulacska.

Aki szerint végig lehet csinálni ép ésszel a nap 24 óráját a hét 7 napján 2 éven keresztül, annak van bébiszittere és/vagy takarítónője és/vagy lánytestvére és/vagy anyja. 

Hivatalos adatok, teljes szöveggyűjtemény az alábbi linken:
http://www.zeneker.hu/kiadvanyok/fr0302/indexfr0302.html

Belehallgatás:
http://zenearuhaz.t-online.hu/index.php?m=info&albumid=12575&sty=44

Csecsemőknek is kiváló. 0 éves kortól. 10/10. Első gyermekes első gyerekcédés élménynek mindazonáltal sokkoló lehet, hogy óvodások énekelnek végig. Minden nap többször is :) Ezt ellensúlyozandó remek a hangszerelés, gyerekbarát, sima hangzás. Xilofon. Inkább szinti.  A rövid dalocskákat általában megismétlik, ami a kisebb gyerekeknek élvezhetővé, felfoghatóbbá teszi a tartalmat. Az éneklő óvodások sokszor nem tartják az ütemet, nagyon sietnek. Gondolom kemény munka volt összedolgozni a zenével, néhol nem is sikerült. De ez semmit nem von le az értékéből. Simán lehet énekelni, dudorászni a gyermeknek. Szinte mindegyik dal jó. (Szöveget külön írom le.)

1. Bújj-bújj zöld ág. Ma már felcsillan a gyermek szeme, ha meghallja, mivel ez az első szám. Bennmaradt a macska. Szigetfíling.
2. Kisegér. Édi két soros. Mivel pár hónapig a pár hónapos, helyváltoztatásra még nem képes gyermek rendkívül anyabarát önálló játszadozásához háttérzajként szólt a gyerekszobában, fél füllel egy csomó szöveget félreértettem. Ebben a két sorosban majdnem egy egész sort: 'hiszen azért kisegér' helyett: 'vizen azért sosem él'.
3. Én elmentem a vásárba. Fél pénzzel. Kitrákotty. Sajnos idegesítő :) Forward gomb.
4. Most érkeztünk ez helyre. Hát ezt sokáig úgy értettem, hogy 'most érkeztünk Keszthelyre' és 'áldás szálljon Szekszárdra'.
5. De jó a dió. Jó a dió. Édi négysoros.
6. Mókuska. Hat éves lehettem, amikor nyaraltunk vállalati üdülőben. Volt ott egy kétéves kisfiú. Neki énekelték ezt mindig és ő feszt funcut-ot énekelt a huncut helyett. És ezen mindenki nevetett, hogy deédeshúdearanyos. Én meg utáltam. Tudtam, hogy direkt csinálja :) Amúgy rendben van ez a huncut mókus.
7. Gólya bácsi. Van benne egy borzalmas vidéki szófordulat 'a tengeri tóba'. Ettől az egészt nem annyira szeretem.
8. Elvesztettem zsebkendőmet. Valami halvány emlékem van róla, hogy nem szerettem ezt a dalt. Főleg a 'csókot adok érte' kijelentés miatt. Én sose akartam az óvodában ennél a játéknál csókot adni senkinek, az biztos :) Ja, és a 'szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni'... Mi ez? Nem is értem.
9. Mit mos, mit mos? Pittyet-pattyot. Édi a kislány hangja, és a dalocska is.
10. Falusi hangverseny. Közkeletűbb címén: 'Háp-háp-háp jönnek a kacsák'. Egyszerűen kimaradt belőle egy versszak: 'Rút-rút-rút föl is le is út. Mérges pulyka te szereted csak a háborút.' Gondolom nem véletlenül :) De még ettől se lesz szerethetőbb ez a dalocska. Főleg, mert a kacsák valami masírozás-szerűt produkálnak zeneileg.
11. Kőketánc. Édi egysoros. Imádom. De mi az a kőketánc???
12. Kis-kis kígyó. Kétsoros. Szintén mádom. Babaúszáson valamilyen zavaros oknál fogva énekeltetik. Holott a fára és a fáról kell tekerednie annak a kígyónak. Szóval ez nem vizisikló. Csak szólok. Én ezt emígyen éneklem: 'Kis-kis kígyó tekeredj a fára. Kis-kis kígyó takarodj a fáról.'
13. Debrecenbe kéne menni. Itt megint szerepet kap egy pulyka, és ezt se szeretem valamiért.
14. Eresz alól. Ezt jól lehet mutogatni is.
15. János úr. Megint vidékifíling. 'János úr készül németi-Bécsbe'. Könyörgöm. 'Lovai vannak nyergelőbe'. Nemár. 'Kantárszíja forgandóba'. Ehh.
16. Pál, Kata, Péter. Gudmórning. Remek kis kánon. Örök darab.
17. Egy kis malac. Röfröfröf. Best of :)
18. Boci-boci tarka. Sose gondoltam volna, hogy kultúrtörténetileg belefér egy ilyen remek lemez tracklistjébe :) Zenéje kissé idegesítőre sikeredett. Kiskoromból két plusz versszakra emlékszem. 'Boci boci megfázott, varrtunk neki nadrágot. Nem akarta felvenni, ágyba kellett fektetni. Boci boci kecske, kimegyünk a meccsre. Ott játszik a Dózsa lila bugyogóba.'
19. Kis kacsa fürdik. A mollban sírós verziója. Egyébként is mit keres az anyja Lengyelországban? Hogyhogy nincs a kiskacsával? Sose értettem ezt se.
20. Brumm-brumm Brúnó. Valamiért nagyon tetszik a gyerekeknek. Tánci-tánci. Talán jól eltalált ritmusa van. Viszont csak az első versszakot szeretem énekelni :)
21. Tarka kutya. Nem ismertem előtte. Olyan mint egy gyászinduló.
22. Hogy a csibe? Jó a zenéje.
23. Én kicsike vagyok. Ezt valamiért csak egyszer éneklik.
24. Árkot ugrott a szúnyog. Ez egy viszonylag hosszú szöveg, de jó a ritmusa. És jó a sztori is.
25. Nyuszi Gyuszi. Hány szegény Gyulát becézhetnek így? Ezt valamiért legalább négyszer is eléneklik. Az utolsó pár szót a mai napig nem értem.  
26. Komatál. Erre van valami játék is, már az óvodában az óvodásoknak. A 'koma' szó nem jó és kész. Kiskomám Butch.
27. A part alatt. Klasszik. Királyság. Énekelni is jó, mutogatni is jó. Nagyobb gyerekeknek alap egy ovis műsorhoz. Csak nagyon sok a versszak, így figyelni kell rendesen :)
28. Fut, szalad a Pejkó. Jó a ritmusa, édi kétsoros a végére.