Szöveggyűjtemény

Hogy mit nézek meg a világból, az az én világnézetem. Leírom, hogy szerintem mit jó és mit nem jó nézni ebben a világban.

Mindennap bejegyzései

Mindennapos vagy nem mindennapos. Ez van.

Headline: Brad Pitt előtt térdeltem a Bem rakparton.
Ugyanilyen idő volt, mint ma (tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek), de lehet, hogy csak november, és a Halász utca is stimmel. Öt éve reggel fél nyolc körül dolgozni mentem 86-ossal. Teljesen tele volt középiskolásokkal. Vadiúj, a laposnál valamivel magasabb sarkú cipőm eléggé nyomott, emlékszem, hogy azon filóztam, hogy miért nincs váltócipőm a munkahelyen, mikor arra eszméltem, hogy a Jégverem utcába nem fordult be a busz, mert kétirányúsítva van a Fő utca. Rájöttem, hogy itt forgatja a kémfilmjét a Brad Pitt, és le van zárva a Bem rakpart eleje. A Halász utcában egyszercsak bekanyarodott a busz a rendes megállójához. Ahogy a rakparthoz ért, iszonyat visítást rendeztek a tinédzserek, magukon kívül voltak, mint egy Beatles koncerten. Ott van Brad Pitt! Ja. Aha. Biztos. Valahogy meg tudtam nyomni a gombot, megállt a busz, kinyílt az ajtó, tinédzserek odatódultak nézelődni, én meg azzal a lendülettel zuhantam kifelé teljes sebességgel, a lépcsőt épp csak érte a lábam, a járdára érve térden landoltam, konkrétan mint az ólajtó. Persze egyedül én szálltam le, azazhogy. Felnéztem, és egy egész sorfal biztonsági őr nézte a műsoromat. Mögöttük a lezárt síneken lámpák, kamerák. És nyilvánvalóan Brad Pitt. Pókerarccal felálltam, leráztam a sáros új cipőmet, és bevánszorogtam a munkahelyemre. Pár hónap múlva ortopédia, térdműtét, praepatellaris bursitis. Tegnap férjem Tróját nézett. Ma megint térdeltem a Halász utcánál. Valami hiba lehet a mátrixban, mert csak kicsit lilult be.

1) Szokás szerint mindent elterveztem jó előre. A terhesség utolsó heteiben kiszámoltam, hogy a gyed lejárta után 2007 áprilistól kezdve pont egy évet kell még dolgoznom, és akkor mehetek szakvizsgázni. Pont van egy bölcsőde közvetlen a munkahelyem mellett, pont arra az egy évre kell odajárni a gyermeknek. Aztán akármi is lehet. Jó bölcsi (interneten is jókat írnak róla hehe), és nem kell lakosnak lenni, lehet menni kerületi munkahellyel is. Jelentkeztem, küldtek pecsétes határozatot, úgy lobogtattam, mint egy egyetemi felvételit. Várom már, gyermeknek is jó lesz. Naszóval ehhez képest két napja hívtak a cégemtől, hogy fáradjak már be egy percre. Hamar körtelefon idegi alapon, kiderült, hogy egy kolléganő önszántából kilép, de minden státuszért harcolni kell, mert közben leépítések is vannak. És jó lenne, ha kolléganőt tudnám váltani, mert akkor biztos a darabszám. Mivaaan? Törvényes védelem a gyeseseknek meg ilyesmi??? Bakker hány nőnek adtam már tanácsot ilyen szituációban, hogy simán lehet ütni a munkáltató tölgyfaasztalát ököllel, mert a Munka Törvénykönyve, az. Két napja síkideg vagyok. Nem bírom, ha nem úgy van valami, ahogy elterveztem. Egészen lebénulok. Az önértékelésemet soha nem sikerült a béka segge fölé tornászni, most ebből még köbgyököt is lehetne vonni, ha mínusz számmal lenne valami értelme. Nyolcvanöt diplomával mitől fosik egy sztahanov? Ezt már szívesen kideríteném egyszer, még mielőtt meghalok, így hülyén. Mit akarok? Bölcsit akarok. Azt a bölcsit akarom. És egy nyugodt évet a szakvizsgáig. Ma reggel bementünk a gyermekkel. Alig aludtam, nem is emlékszem, hogyan vezettem be. Gyermek egy kolléganőszitterrel elment folyosón ajtókat nézegetni. Leültem, titkárságon kaptam kávét. Ideg. Ideg. Bemehettem főnökhöz. Egy perc alatt derült ki, hogy imádnak, és bármeddig várnak rám, csak a státuszt be kéne tölteni papíron már most. Aztán megyek, amint tudok/akarok. Csak én csak most csak nektek.

2) Úgy örültem, hogy a budai rakparton hagytuk a kocsit, és átmetróztunk a gyerekkel a Vörösmarty térre, hogy lásson nyüzsgést. Aztán nettó egy perc alatt lettem tiszta ideg, hogy 1000 Ft-ba kerül a kürtőskalács, és semmi értelme az egésznek. Tíz perc alatt már a pesti rakparton voltunk. Villamosokat néztünk, majd fel is szálltunk, a Lánchídig. Gyermek kiabált, hogy hííí (villamos), tette (ez a tenger, ill. minden nagy víz, pl. Duna). Megint jól éreztem magam.

3) Lánchídon sétálva nagy jókedvemben fel akartam hívni a tériszonyos férjet, hogy hihihi itt sétálunk a gyermekkel és fél méteres lyukak vannak a korláton, de nem vette fel. Tűzött a Nap, nagyon jó volt. Majdnem a felénél elfáradt a gyermek, cipelnem kellett. Pont a felénél észrevettem, hogy a tartószerkezet alatt, a messziről valami zsáknak tűnő dolog, az egy nő, aki teljesen lehajtott fejjel koldul. Melléérve látszott, hogy eastbalkán, nagyon szerencsétlen, biztosan nem ért egy kurva szót se magyarul, és nagyon fázhat. Arra is gondoltam, hogy azért nem adok pénzt, mert valami nyomorult rohadék úgyis elveszi tőle. Bevillant a Cigányok ideje. Kusturica. Majdnem sírtam. Tiszta ideg lettem, ma már sokadjára. Ahogy távolodtam, a gyereket cipelve, eszembe jutott, hogy a cégnél tízóraira csak banánt evett, viszont hoztam neki egy bontott csomag Albert kekszet is. Visszarohantam ölemben a gyerekkel, kikotortam a kekszet a táskából, és odaadtam a nőnek. Eltette a zsebébe. Örültem magamnak, majd a gyermek úgy elkezdett sírni a keksze után, hogy lóhalálában menekültem, kerestem valami figyelemelterelőt, de egészen az oroszlánokig kellett futni. Teljesen lezsibbadtam, leizzadtam. Szerencsére jött egy 19-es villamos, és akkor híííí volt megint. Integettünk egy-kettőnek, aztán a Halász utcáig fel is szálltunk egy megállóra, mert egyrészt már nem bírtam cipelni a 15 kiló plusz télikabát, másrészt onnan már csak pár méterre parkoltam.

4) Leszálltunk, de a gyermek nem szeretett volna továbbjönni, csak a villamosokat akarta, ezért megint fel kellett vennem, hogy haladjunk is lefelé a rakpartra. Az utolsó lépcsőnél vettem észre, hogy nem vettem észre, hogy a kapaszkodó húsz centivel az utolsó lépcső után végződik, és beleakadt a lábam. Ölemben a gyermekkel. Ahogy döltem, lelassult minden, és egy másodperc alatt átfutott az agyamom, hogy mindenképpen kiesünk az autók elé a rakpartra; ráesek a gyerekre, szétlapítom; és a feje az ütődéstől szilánkokra törik. Végül úgy értünk földet, hogy először térdre rogytam és onnan dőltem én hasra, a gyermek hátra. Önkéntelenül is szorosan tartottam. Az alkaromon landolt, a fejét pedig megvédte az usánka és a télikabát kapucnija. Nem engedtem el, így nem volt szabad kezem, hogy meg tudjak támaszkodni, ezért a térdem fogta fel a súlyt. Kábé két másodpercig, fél méterre a száguldó autóktól, feküdtünk egymáson. Az idegtől szinte nem is láttam, szorítottam a gyermeket, az meg csak nézett rám és mosolygott. Remegő lábakkal mentem a kocsiig, lerogytam hátulra, még mindig ölemben a gyerekkel. Arra gondoltam, hogy innen még egy óra míg hazaérünk ebédelni, kivéve, ha kész van a térdem. Akkor kezdett el üvölteni. Egy perc eltelt, mire rájöttem, hogy nyilván éhes. A keksze meg a koldusnál. Megszoptattam, kabátban a hideg kocsiban a hátsó ülésen. Azalatt az járt a fejemben, hogy ennyi minden hülyeség nem történhet egy nap, és nem is fog elférni egy posztban :)

5) A remegés megszűnt, a térdem már nem fájt, elindultunk haza. Gyermek majd megebédel, szopizik, elalszik, engem pedig vár a jól megérdemelt három órás délutáni szabadság. Lágymányosi híd vagy Nullás híd? Már a Budafoki úton voltunk, amikor közlekedési hírekben mondták, hogy nulláson hatezren egymásba mentek, előtte Nagytétényi úton felborult egy tűzoltó autó, a környéken totálkáosz van. Nemhiszemel. Egy másodperc alatt öntötte el megint az ideg az agyamat. Ha a gyermek elalszik a kocsiban, és nem ebédel, akkor a több órás dugóban kialussza magát, hazaérünk, felébred, és éhes lesz, és sose altatom vissza többet. Egész nap nyűgös lesz, leszek, leszünk, lesznek. Padlófék és jobbrakanyar (ohne visszapillantóbanézés). Ott McDrive, sültkrumpli, sajtburger. Félreálltam a parkolóba, hátratoltam az ülést, és ettünk. Két harapás sajtburgerrel remélem nem tettem semmi visszafordíthatatlant a gyermek bélbolyhjaival. (Húst eleve kiszedtem belőle, macskák itthon örültek.) Sültkrumplit egyedül is tudta rágcsálni, úgyhogy elindultunk. Jó zenék mentek a rádióban. Egyre hazaértünk, gyermek azóta alszik. Van most három nyugodt órám, remélem.

Tegnap este felhívott apu, hogy ma reggel ráér 1-2 órát, a gyermek úgyis koránkelő, menjünk vele Auchanba és vásárol nekünk. Nem kellett kétszer mondania, tekintettel arra, hogy az utóbbi hónapokban kétszer annyit költünk, mint amennyi a bevételünk. Ezt még pont addig fogjuk csinálni, amíg visszamegyek dolgozni, aka pénztkeresni. Soha nem érdekelt, most sem figyelek oda, nem számolgatok, nem vagyok hajlandó a pénzzel foglalkozni. Főleg, ha nincs :) Apu jól teszi, hogy így segít. Ha ugyanezt a pénzt odaadná, akkor sokkal kevésbé fontos dolgokra cseszném el. Ráadásul együtt van a gyermekkel, lefoglalja, amíg én keringek a sorok között. Ilyen hipermarketekben szinte mindig veszek hülyeségeket, de apuval visszafogom magam, nehogy azt érezze, hogy fölösleges volt az egész. Ennyit tényleg megtehetek, hamár szó nélkül elfogadom a pénzét. Úgy sikerült 40K összegben majdnem kizárólag folyadékot vagy leendő folyadékot venni, hogy igazából nem is vettem semmit. Karton víz, 6 szénsavas, 4 szénsavmentes üdítő, karton sör, karton tej, 2 nescafé utántöltő, 2 kapuccsínó, 2 olaj, 2 öblítő, 2 mosogató, 1 habfürdő a gyermeknek, egész sajt, sok túrórudi, mirelit zöldborsó, mirelit réteslap, gyerekágyneműhuzat, üres cédék, fűszerek. Pelenkáért átmentünk a Tescoba. Libero 13-20 kg upandgo Auchan 4500, Tesco 3300. Akció nélkül. Ez egy hónapi adagra vetítve 5000 Ft különbség. Ennyire még én se szívesen szórom, főleg a más pénzét. Ma megint ezredjére megfogadtam, hogy többet be nem teszem a lábam a madarasteszkóba.

A szökött fegyveres elítélt jól megszívatta a népet minap. Pedig csak meg kéne fizetni a smasszereket is. A 40 kilós fegyőr aztán hiába nyávog rá a bepipult izomagyú bűnözőre. Nem az ő hibája, hogy aznap délután a fél főváros, a teljes ingázó agglomeráció és a környék összes rendőre csendes anyázással egybekötött autó- busz- és vasútikocsi ellenőrzéssel múlatta az időt óriási dugóban. Az ő pénzéért és beosztási rendjéért nem záratják be magukat napi 8-12-24 órára a szellemileg és fizikailag is jó karban lévő jófiúk, hogy őrizzék a bukott bűnözőket. Vegyük hozzá, hogy a szintén kritikán aluli fizetés és körülmények között szolgáló rendőrök között meglévő képzett és elhivatott humánerőforrás kevés ahhoz, hogy felderítse, üldözze, netán el is kapja a rosszfiúkat. Drukkolok a Pepének, hogy az egy kezében lévő fegyveres rendészeti és satöbbi szerveknek jó legyen itten nálunk nagyon nagyon gyorsan.

Vicceset írt egy metálos ember a Kalózdalról :)  

Nahát, egy sort se írtam még ide Russell Crowe-ról? :) 

Az egy dolog, hogy nem bírom követni Fiala műsorainak nevét, időpontját és adóját. Férj szoktatott rá (erre is). Általában őt hallgatta a kocsiban, munkába jövetmenet. Merthogy a Fiala mekkora bunkó tud lenni az idióta betelefonálókkal. És ez szerinte vicces. Haha. Én inkább agyérgörcsöt kapok. Főleg reggel. Betelefonálók monnyanakle. Hogyan lehet éhgyomorra politizálni? Ezt sosem értettem. Kapcsoljuk valami szutyok kommersz zenei adóra légyszi. De nem mindig lehetett. Én már nem is cenzúrázhatok? Aztán azon a reggelen adtam meg magam, amikor a Fiala a Kispál új lemezét bemutatta. Azokon a betelefonálókon már én is röhögtem. Jézusúristen tiltsák be, mert a negyedik számban a Lecsó azt énekli, hogy az utak gőzölnek, a malmok őrölnek, a szívemet kiszartam a wc-n :)

Ma véletlenül elkaptam az Echotévén a Szemüveg c. műsort. Fiala tud kérdezni. Ez eddig is világos volt. Vendéget arcról nem ismertem, kiírták a nevét, ugrás a távkapcsoló után, nem érdekelnek a válaszok. De a kérdések jók voltak. Izgalom. Döbb. Tomcat volt a vendég. Igazából még nem tértem magamhoz. Rakosgatom az előítéleteimet ide meg oda. Lehet, hogy kidobok párat.

Ma reggel meghalt Puskás Ferenc.

Kedvenc görög falunk picike big-variety-inside boltjában legalább 70 éves papa a tulaj. Szeretünk bemenni oda, bámészkodni a haszontalan holmik között. Papa minden évben leveszi, hogy magyarok vagyunk. Szeretném azt hinni, hogy emlékszik ránk, dehát ez ki van csukva. Nyilván hallott már egy-két magyar szót. Azért én mindig elcsodálkozom, hogy másnyelvűek honnan tudják, hogy nem lettek vagyunk-e például. Szóval kérdezi, hogy magyar? Mosolyog, és elkezdi sorolni az aranycsapat tagjait: Puszkász, Kokszisz...  hiba nélkül. Éppen vége volt a 2004-es EB-nek, gondoltuk ráteszünk egy lapáttal, és felsoroljuk neki a görög csapat tagjait: Nikolaidisz, Dellasz, Zagorakisz...ööö eddig jutottunk. Bácsi nevet, hiszen örül minden görög - mekkora jó lehet már, hogy Európa Bajnokok - de gondolkoznia kell a névsoron. Puskást viszont ismeri. És kedves minimálangolsággal magyaráz nekünk lelkesen, hogy he was the best.
Ma reggel arra gondoltam, hogy a bácsi biztos Panathinaikosz szurkoló volt harmincöt évvel ezelőtt.

Mamas and papas and one man... [Európa Kemping] Ezt Szőke András mondja kazahsztáni angolsággal.

Szerintem hatvankettőször tekertük vissza :)

A tények makacs dolgok. [Csapd le csacsi]

Finoman szólva hiányosak az ismereteim a háztartástan terén. Szövetkabát előkerül ősszel. Nyáron pihent, porosodott, esetleg penészedett. Az egész ház vizes, most már nem is idegesítjük magunkat ezen, csak néha. Férj pedáns. Én meg nem értek a szövetkabátokhoz (se). Ki kell valahogy mosni. Hozzátenném, hogy harminc éves elmúltam. Bámulom a kabát belsejét. Párszor már utánanéztem ezeknek a rohadék kis ikonoknak, de nem emlékszem semmire. Szóval ott az a kis cetli, hogy kör, meg háromszög áthúzva, meg vasaló (ezt legalább értem). Mi a franc a háromszög áthúzva? Gugli. És ezt találtam :) Mekkora király vagyok. Kinyomtattam. Férj felragasztotta a szekrény belsejére :)

Összegyűjtöm azokat a meséket, verseket, dalokat, amiket mondok, amiket nézhet, mert szerintem jók. Azokat is, amiket nem mondok, mert képtelen lennék, nem nézhet, mert iszonyúan nagy baromság vagy idegesítő vagy erőszakos vagy bárgyú fos. Inkluzíve, ha már, akkor jöhetnek a gyerekweboldalak, játékok, tévé. Satöbbi. Végülis mese mind.

Akarom, nem akarom, vannak a világban. Hogy mit nézek meg a világból, az az én világnézetem. A gyermek világnézete is az enyém egy ideig még. Addig is leírom, hogy szerintem mit jó és mit nem jó nézni ebben a világban.

Tisztára olyan érzésem van, mintha ez az egész blogolás a Borg része lenne. Eddig nem voltam fertőzött, nem asszimilált a kollektíva, most meg már tagja leszek. Zsupsz. Önként és dalolva. Tulképpen egyébiránt már két két fős kollektíva része vagyok. Amióta együtt élünk ketten, néha nem tudom, hogy az én gondolataimat ő kezdte el gondolni, vagy nekem jutott eszembe, csak ő mondta ki. (Elég szép?) A másik kollektívám pedig egy csecsszopó gyermek. A két fiú még pár hónapig rajtam keresztül kommunikál, aztán a gyermek egyszercsak megtanul beszélni is.

Borg vagy mátrix, lényegében most még mindegy. Majd kiderül útközben, hogy hová is jutottunk :)

Tegnap valaki megadta a végső lökést. A blogszüléshez :) Kábé három éve hallottam először a szót, sokáig nem is értettem. Kábé fél éve olvasok egyáltalán blogokat. És kábé egy napja akarok írni :) Leginkább fontos dolgokról, mint például amikre rácsodálkozom. Vagy ami nem kéne, hogy legyen a világban, oszt mégis van, de szerintem gáz, hogy van. Az lesz Tajgetosz-pozitív, amit én ledobálok róla. Minden más fennmaradhat.