Szöveggyűjtemény

Hogy mit nézek meg a világból, az az én világnézetem. Leírom, hogy szerintem mit jó és mit nem jó nézni ebben a világban.

Redbutton bejegyzései

Nemkéne...

Szóval voltam, és jó érzés volt :) Csupa korombeli, hozzám hasonló ember, nagyon sokan, hömpölyögtek, mosolygó biztonsági őrök, mosolygó ügyintézők, pár perces sor, elképesztő volt. Egy kedves kollégám szerint azon mosolyogtak, hogy háhá na neked se lesz pénzed öreg korodban :) De nem is. És nem is érdekel. Erre a pár percre tényleg emlékezni szeretnék egész életemben. Jó volt és kész. OV, a kormány, az összes politikus, konkrétan mindenki bekaphatja.

Ma arra ébredtem, hogy magán nyugdíjpénztári tag szeretnék maradni. Márcsak dacból is. Kénytelen voltam végigolvasni a jogszabályt. Jó, kalkulátorokkal is játszottam, és arra jutottam, hogy 1) anyám nyugdíj előtt halt meg, 2) képtelenség kalkulálni, a legpesszimistább számok közt sincs nagy különbség 3) képtelenség kalkulálni, mert egy tollvonás és az egész más színben tűnik fel 4) a magánnyugdíj pénztárban lévő pénzt legalább megörökölheti a gyermek. Ez az igazi érvem, a többi nem érdekel. Asszem utolsó napi hosszú sorokról olvastam az indexen.

 

 

Nem kell aggódni, nem fogom jogi szempontból aprólékosan elemezni a médiatörvényt, mint ahogy a nyugdíjtörvényt se voltam hajlandó végigolvasni. Ez a Cohn-Bendit mindig is vonzotta a fantáziámat, EU-jogból sokat tanultunk róla... A főszereplésével látható alábbi francia rövidfilmet küldeném mindenkinek. Lájk.

Hihetetlen töketlen az OVB. Bubamara van a tévében a választások eredménye helyett. Szaladjon ki merre lát :) Ehhehe. Süveges Gergő és Boban Markovic for president!!! :)

(Boban Markovic nem volt jó minőségben, ezért eredeti Macskajaj az embed)

Jaj annyi hülyeséget írnak össze az interneten, hogycsakna. Elmondom, hogy mi a baj az állami és önkormányzati cégek vezetőinek pénzével. Pl. vegyünk egy legalja másfél millát úgy, hogy nem rúgják ki, tehát nincs egy éves felmondási idő és végkielégítés (aka 18 MFt egyösszegben.). Ott van neki tehát a 18 MFt éves fizu. Az 50% prémcsi, ami azt jelenti, hogy az évi 18 MFt 50%-át megkapja még, kérdés nélkül. Ez már 27 MFt. Nettó mondjuk 15. Ott van az a kafetéria, amit minden dolgozó megkap, mondjuk majdnem fél milla/év. Mi van még ott, nem is tudom. Ezek az excel táblák amúgy hülyeségek, mert az pl. nincs fenn a neten, hogy mindegyiknek van céges kocsija, céges benzinje, amit már ne is szorozzunk be, felesleges (én a nettóm 20%-át benzinre költöm).

Nem az a baj, hogy ennyit keresnek, ha a versenyszférában lennénk, és a tulajdonos megengedné nekik azt, hogy ennyit keressenek, mert annyira frankón működik a cég. De a tulajdonosnak jelen esetben halvány lilája sincs arról, hogy mennyit visznek haza, ez a baj. Illetve kritikátlanul kap bárki-mindenki. Ha nem felelt meg egyik cégnél, akkor megy a másikhoz szintén vezetőnek. Nemám a munkaközvetítőbe.
Mondjuk a tulajdonosnak van egy csomó más kötelezettsége, amivel szintén nem törődik: egészségügy, rendőrség, oktatás, közlekedés ésatöbbi. Ja és velem se törődik. Se veled. Nem is tudom akkor én minek törődöm vele?

Most komolyan, az emberek így halálosan meglepődtek a végkielégítéseken, meg lenyúlt százmillákon meg offsórmilliárdokon? Én ezen lepődtem meg. Hogy hol él bárki-mindenki? Jó, nekem könnyű, mert olyan helyen dolgozom, és több, mint tíz éve látom, hogy mi megy. Minden kormányváltásnál sőt, néha sűrűbben, a többszázmillió. Néha milliárd, kifigyeloda. Az megy. Tanácsadói szerződésekre, illetve az Igazgatóságnak meg a Felügyelőbizottságnak. Onnan meg a pártkasszákba. Az egész IG-t meg FB-t mindig le kell cserélni aztán kinek-kinek meg kell köszönni. Hát sajnos mindenkinek nem juthat, bár hogy még ott vagyok, az azért van, mert reménykedem ehhehe. Nem is igaz, mert hogy még ott vagyok, az azért van, mert a munkám jó, lenne van értelme, úgy szociálisan mind népgazdaságilag, még akkor is, ha a nagyon nagy főnökök trágyalégylárvák mind. Ugyanezt érezheti egy nyomozó is például, vagy egy békávéellenőr is, mint én. 

Egy megoldás van kedves gyerekek, mindenkinek, tehát mindenkinek be kell tartani  a szabályokat. Aki nem tartja be, azzal be kell tartatni. A tartatni az nem egy olasz piskótaféleség hanem a legfontosabb szolgálat létigéje. A szabály pedig az, kedves gyerekek, hogy ne hazudj, ne csalj, ne lopj. Aki hazudik az csal, aki hazudik az lop, az pedig mind-mind nagyon csúnya dolog. Persze corpus delicti nélkül ilyen fentieket leírni szintén az, pfuj.

Jó reggelt kívánok.

Miafrász? Minden ide beembeddelt youtube zenén valami marhaság van, már kitöröltem párat.

Nem linkelek egy darab hírt se, mert úgyis tele van velük az egész net, meg mert nem bírom elviselni már őket. Nem bírom hordozni az általam személyesen nem ismert emberek terheit. Egy megoldást tudok. Normális rendőrség kell. A normális szó normális értelmében. Én arra fogok szavazni, aki a legeslegtöbb pénzt ígéri a rendőrségnek. Nem több jog kell nekik, és ezt csak azért írom le, hogy a félreértések elkerüljenek, avégett. Van elég joga a rendőrségnek. Csak nincs elég pénze, és nincs semmi tekintélye, és nincs semmi értelme. Ha pénz van, minden van.

Megnéztem azt a videót az indexen, amin állatvédők vernek állatkínzókat. Én komolyan nem értem, hogy ezt miért ún. oknyomozással egybekötött hírportálos köntösben tálalják. Sima önbíráskodás és súlyos testi sértés. Az pedig totálisan irreleváns, hogy mi az indok. Borzalmas ezzel az egésszel így szembesülni. Szembesüljön vele az, aki arra a hivatásra tette fel az életét, hogy naponta bűnelkövető mocsadék kritikán aluli ostoba állatokkal szív egy levegőt a munkahelyén. Az állatkínzást lehetetlen bizonyítani, és lehetetlen elítélni bárkit is ezért. De ha már ekkora energiát fektettek az egyébként nyilvánvalóan érzelmileg nulla, ostoba, agyatlan és szintén kiszolgáltatott emberek felkutatásába, és megverésébe, akkor ezzel az erővel bizonyítékot is gyűjthetnének. Még akkor is több értelme lenne, ha a bíróságunk a normál élettel összeegyeztethetetlen működése során elvileg képtelen az igazságot szolgáltatni. Néhány kínzós önkéntes titkosügynök videót végignézve, nagy nyilvánosság mellett nem találhatnának olyan indokot, ami miatt mellőznék a büntetést, vagy ami miatt őszinte meggyőződéssel a hangjukban a titokban levideózott kínzóember személyiségi jogaira hivatkoznának.
Elviselhetetlen a kiszolgáltatott élőlények kínzásáról olvasni, elviselhetetlen egyáltalán a tudatában lenni, hogy van a világon olyan ember, aki képes ilyen dolgokra. Iszonyú, szétcseszi az egész napomat, ha ilyet olvasok. De ez, ez ugyanúgy szétcseszte. Monnyonle minden ostoba lelketlen állat.

***

Egyébként a napokban lépett hatályba a Btk. 266/B§-ának új (3) bekezdése.
Állatkínzás
22/B.§ (1) Aki
a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a vadászatról szóló törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illetőleg a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedű szabadságvesztés, ha az (1)-(2) bekezdésben írt bűncselekményt olyan módon követik el, hogy az az állatnak különös szenvedést okoz.

Az egyik ok, amiért mégis inkább vidéki oviba irattam volna a gyereket, na az ez volt. Márminthogy otthon erőteljesen nagyobb biztonságban van, ha csak úgy kimozdulnak mondjuk sétálni. Csak az a baj, hogy ahová végülis irattam Budán, a munkahelyem melletti teljesen sima állami ovi, az az otthonihoz képest egy Cambridge; az a baj. Áhh, viszont cserébe folyton idegben vagyok ilyenektől, hogy majd középsőben csak úgy, például kimennek sétálni egyet a Moszkva téren keresztül a Hűvösvölgybe. Vagy külön busszal elmehetnek korcsolyázni a Városligetbe. A fenti balesettől természetesen kikészültem. Hogy a rákba lehet már biztonsági öv nélkül szállítani gyerekeket? Nem bírom felfogni, hogy lehet ilyen felelőtlen valaki? Még akkor is vérborzalom ez a tény, ha ránézésre baromarcú az elsőbbséget meg nem adó terepjárós.

Ha kva sok időm lenne, komolyan és nyugodtan foglalkoznék a saját állampolgári jogaimmal. De mivel semmi időm sincs, ezért idegbeteg módon intézem. Nyilván nincs ingyenes parkoló a munkahelyem körül. Nyilván három óránként dobálok 792 Ft-ot. Ma a 11.00-kor lejáró jegyemet mentem megújítani, amikoris 11.01-et ütött az óra, és láttam, hogy a kisköcsög éppen fényképezi a kocsimat. Odakiabáltam, hogy héálljunkmármeg. Mire sunyin egy gyorsat kattintott. Én gyorsan odaértem, időközben elborult aggyal köszönésképpen odébblöktem, majd begyűrtem a kabátjába a kékcéduláját. Megkérdeztem tőle, hogy mégis miafszt csinál, nem járt még le a negyedóra türelmi idő. Közölte, hogy három órát parkolhatok egy helyen, odébb kell állnom. Nem ecsetelem, hogy miket mondtam neki, mert nem nagyon emlékszem, de biztos tűrt nyomdafestéket. Aláfestésnek egy nő kiabált mögöttem, hogy verjem meg. Ez elmaradt, mert a kiscsávó elfutott. Bedobtam az újabb 792 Ft-ot, majd a két utca távolságára lévő Centrum ügyfélszolgálatba rohantam. Jónapottal köszöntem, nem dulakodtam. Jól viselkedtem, oda adtam a jegyet, hogy dugják fel. Közölte a nő, hogy túlléptem a három órát. Kérdő arcom láttán még tovább nyomta a hülyeségét, miszerint ebben a kerületben munkaidőben három órát állhatok egy helyen, és erre a mobil parkolás a megoldás. Felvilágosítottam, hogy nem valószínű, hogy a mobil parkolást használóknak többletjogai lennének az egy helyben állást illetően. Szóra sem méltatva, megint csak azt ismételte, hogy de túlléptem a három órát. Mivel egy droiddal nincs értelme vitatkozni, lenyugodtam és nyomatékosan felhívtam a figyelmét a valószínűleg figyelmen kívül hagyott, saját szabályzatukban lévő negyed órás türelmi időre. Erre szemrebbenés nélkül elvette a papíromat, és kivette a rendszerből. Közben láttam, hogy valami fehér lötty szivárog az ereiből.
De ennél amúgy durvább, hogy valamelyik nap sétáltam az ovi felé és szemtanúja voltam, amint egy faszi az összes megbüntetett autóról leszedi a kékcetlit, és behajítja a kukába. Túl messze volt, hogy megverjem, és bizonyítékot se fényképeztem, hogy feljelentsem.
De ha egyszer kva sok időm lesz, akkor kitalálok valamit, mert ha van negyed óra türelmi idő, akkor rohadjon meg az, aki előtte fényképeztet.

----

14.07. Jut eszembe, egy "elnézést kérünk, amiért az ostoba parkolóőr nem várta meg a negyed órát" is jól esett volna. Nyilván nem programozták be nekik.

Komolyan mondom, hogy nem bírom felfogni azt, hogy mit kell annyit gondolkodni ezen. Rá kell nézni a skandináv modellre, oszt jónapot. Le kell másolni nagyjából egy az egyben, és akkor jó lesz nekünk.

"A bölcsődei hálózat húsz év alatt a felére zsugorodott, a 300 ezer bölcsődéskorúra 30 ezer férőhely jut. Az óvodáknál sokkal jobb az arány, a korosztály csaknem 90 százaléka bekerül." (Az index véleményben hivatkozott NOL cikk részlete.)

Eszerint minimum 270.000 bölcsődés korúnak nem dolgozik az anyukája, illetve 10% óvodás korúnak nem dolgozik az anyukája.

Ma Magyarországon nehezebb bejutni bölcsődébe, óvodába, mint az egyetemre. A felvétel rendje ugyan jogilag szabályozott, de a végrehajtás némely intézménynél igencsak nonszensz, és visszás. A szabályozási hiányosságok addig nem ütköztek ki, amíg volt elég férőhely, de most már ordítanak a módosításért.

Igen, az intézményrendszert kell fejleszteni. Mégpedig hipergyorsan és ésszerűen. Csak két cikk, de bőven lehetne idézni szakirodalmat. Ehh.

http://index.hu/velemeny/eheti/e7i080616/

http://index.hu/gazdasag/magyar/orkiad080613/

 

 

Szőke kapitány és a Badár nálam nagyban hozzájárult a UPC jófej szolgáltatóként való megítéléséhez. Az viszont, hogy a napokban képesek voltak levenni a BBC Prime és a Jim Jam csatornákat a műsorkínálatból nálam nagyban hozzájárult a UPC rosszfej szolgáltatóként való megítéléséhez. Hihetetlen kretén állatok. Telefonáltam is és írtam is nekik.

Nem alszom jól mostanában, eddig nem az én évem ez. Egyre csak az van, hogy fel kell nőni a feladatokhoz.
Férjem csalódott, a héten végleg feladta a hivatását. Lehet ő akármekkora király a sakktáblán, a sakknak megvannak a sajátos szabályai, és ő ebbe a játszmába nem illik bele. Egyszer már otthagyta őket. Most már nem is mehet vissza. Egyszerűen imádja a szakmáját, de a szabály az szabály: kontraszelekció, pitiánerség, hozzá nem értés, full stressz.
Én is csalódtam. Eddig sose hittem el azt, hogy a politika tényleg mélyen benne van a gazdaságban. A héten a munkahelyemen ért hatásokból kifolyólag kénytelen voltam belátni, hogy nincs már kit választanom a választásokon. Itt is hasonlóak a szabályok: kontraszelekció, pitiánerség, hozzá nem értés, csak a full sterssz helyett full lenyúlás van.
Hö király.
Na ilyeneken filóztam ma egész éjjel, frusztráltam magam szénné. Aztán reggel befelé az autóban, halkan danolászó rádió mellett a vezetés közben gondolkodtam, osztottam szoroztam, agyaltam a munkahelyi feladatokon, iszonyúan sajnáltam magam, és aztán lassan tudatosult az agyamban, hogy a gyermek kiabál hátulról. "Anyaaa hangosítsd már fel, hangosítsd már fel!!!!"

Ez ment: :)
Annyira édes ez a gyermek. Lefosok mindent, csak ő számít :)

Milyen lelkivilága van annak, aki olyan kocsit lop el, amiben gyerekülés van? Gondolom semmilyen. Ott álltam sötét negyed ötkor a rakparton a jéghideg dunaparti szélben a gyerekkel a kezemben. A kis csimpikocsinak és a vérkeringésemnek meg hűlt helye.
Apám tíz perces kiérkezést produkálva pesztrálta a gyermeket, amíg engem fuvaroztak a járőrök. Rendőrség rendes volt (kis protekció), jófejek, gyorsak, azonnal körözés (nulla esély). Hogy rohadna meg, aki (jó drága) gyereküléssel kocsit lop. Plüss állatokkal, kicsi autókkal, mesekönyvekkel, pelussal és kinder polippal. Vagy alkatrésznek, vagy betörni. Pusztuljon. Van két kulcs, van forgalmi, van casco. Atomot nekik.

Annyira szeretném, hogy majd a gyermeknek ne ilyeneket kelljen olvasnia. Hanem bármi más érdekes tudományost, vagy szépirodalmat, mindegy, csak szórakoztatóbb legyen, mint ez. Kevés rosszabb érzés van, mint az ilyesfajta tükörbenézés. Fúj de undorító egy posvány országban élek. Nem szeretem magam erre emlékeztetni, nem is gondolok rá, dolgozom, gyermekkel játszom, nem nézek tévét. Erre idejön egy ilyen cikk. Féltudású elit... precíz összefüggések. Kicsit azért eufémisztikus. Szerintem kókler, kontraszelektív, ostoba és szívtelen trágyalégylárvák. Azt nem értem, hogyan lehet ezekkel szóba állni egyáltalán, vagy sztárolni például egy Abramovicsot. Nem értem, tényleg. Mondjuk nem is akarom érteni, és azt remélem, hogy mire a gyermek megnő, ez az egész féltudású elit csak egy oldal alja apróbetű lesz majd a történelemkönyvekben.

http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud2/

Ha most rajtam múlna, módosítanám a Btk-t, a Be-t, az Rtv-t és az Alkotmányt a következőképpen:
Aki az emnullás autóút NagyDunaHídján a járművezetés szabályainak megszegésével balesetet okoz, és olyan pofátlan, hogy túléli, annak a kiérkező rendőr azonnali hatállyal köteles széjjeltépni a jogosítványát és behajítani a Dunába. Főbüntetésként életfogytiglani járművezetéstől eltiltásra kell ítélni, mellékbüntetésként megfontolható a feltorlódott kocsisor járművezetői általi nyilvános pofánvágás. Vita és tárgyalás nélkül.
Nem mellesleg országos népszavazást szeretnék a következő kérdésben: Egyetért-e ön azzal, hogy aki az emnullást a jelen kinézetében megtervezte és jóváhagyta, az hülye és monnyonle.

Amióta nekem is van, nem bírom elviselni, a gyerekek szenvedését. Szeretem Manu Chao számát, de ma láttam először, és utoljára. Kikészültem ettől a kliptől.
Egész délelőtt pakoltam, mert jövő héten - egy blogtársam hatására - megyek a fővárosi csecsemőotthonba, elviszem a gyermek kinőtt jó állapotú vagy sosem használt ruháit, cipőit, néhány könyvet, játékot (és a gyerekszigeten szerzett zoknikat) az ottani babáknak. Majd megpróbálok nem sírni hazafelé a kocsiban. Addig se nézek híradót, nem olvasok híreket, és kivonulok a világból is, vagy elmegyek Afrikába gyerekeket ölelgetni. Áááá kész vagyok.

Vannak olyan nehéz napok, amikor én egy kicsit nem érzem magam magyarnak. Férjem kicsit sem. Ilyenkor általában Boban Markovic szól, vagy tzatziki van vacsorára.
Nem irigylem senkitől Magyarországot. Relatíve. Én például állampolgár vagyok, van személyi igazolványom. De aztán lehet, hogy valójában azok a magyarok, akik árpipajzsot adományoznak, meg izomból gárdáznak meninblack. Mit lehet azt tudni? Nekem például tetszett a Magyar Vándor c. film. Férjemnek meg nem.
Általában sokat gondolkozom azon, hogy leírjam-e ide a blogba azokat a redbutton témájú hazai történeseket - hacsak felsorolás és kérdésfelvetés szintjén is - amik belemásznak az életembe, és amiktől idegrángást kapok. De aztán végül mégse, azazhogy nagyritkán. Nagysűrűn pedig - leginkább a gyermekre való tekintettel - elhatárolódom, mert kirekesztő vagyok. Ostobafób vagyok. De meghagyom nekik a játszóterüket, mert jófej is vagyok.
A Pelopponésszosz-félszigetet amolyan B-tervként tartjuk számon, hogy oda mi egyszer ki fogunk költözni végleg, mert a férjem - szerinte - (kis balkáni kitérővel) Mükénéből származik, én pedig szeretem a lukumadeszt. A gyermek - ha megnő - munkakörileg napágykipakoló lesz, egész nap rövidnadrágban. A görög nyelvet úgyse értjük, tévét nem nézünk majd, csak tengert. Jó lesz. Ha egyszer visszanőnek az olajfák. C-tervünk nincsen, űrhajónk se. Goran Bregovicot hallgatunk.

Tegnap sikerült pontosan egy órát állni a nullás hídon. Ha csak harminc másodperccel előbb érkezünk oda, akkor vagy a) elkerültük volna ezt a rögtönzött pikniket vagy b) benne lettünk volna a tévében.  
A nullás előtti csomópont a leggázabb általában, mert sokan pofátlankodnak, még akkor is, ha semmi értelme. Ezen simán átjutottunk, fel a nullásra, besoroltam, mentem kicsit, aztán nagyjából padlófék, de csak mert kamion volt előttem, és nem láttam a feltorlódást. Teljesen leállt a forgalom. Egy idő után kikapcsoltam a motort, mert a tükörből láttam, hogy vállalkozóbb kedvű kíváncsiskodó ügyeletes híradósok kiszálltak a kocsikból, és beszélgetni kezdtek az elválasztó sávon. Aztán valaki előrement, aztán sokan előrementek. Aztán valaki hátrajött, hogy száz méterre tőlünk, négyes karambol van a híd közepén. Egy ökör bepofátlankodott a külső sávba (szokásos, hogy végigelőzik a külső sávot, aztán a lehajtó miatt mégiscsak kiállnak), amiért is nekiment az, aki nem engedte be vagy nem látta, és ennek még ketten nekimentek, majd egy macedón kamion zárta a sort. A kamion előtti vétlen autós szívta meg természetesen.
Szokásomtól eltérően nem is voltam ideges, pedig csak kétszáz méter választott el a lejárótól. Gyermek persze ki akart szállni a gyerekülésből, de egy ideig inkább hallgattam a kiabálását, mert attól tartottam, hogy mégiscsak megindul a sor, és akkor nem tudom majd bekötni időben. De amikor megláttam egy embert autópályás munkásruhában, amint a két sor között gyalog siet egy embernagyságú homokzsákkal a kezében, nos akkor lemondtam a délutánról, és kikötöttem a gyermeket. Kisvártatva nínózás, aminek a gyermek marhára örült. Láttam a tükörben, hogyan próbál utat törni magának a rendőrautó a totálisan alkalmatlan nulláson, hogy mégiscsak rohadjon el az, aki tervezte. Főleg az volt szép, ahogy két egymás mellett álló kamion próbált utat adni neki pár autóval mögöttem. Öt perces folyamatos vijjogás után már szívesen kilőttem volna a szirénáját, mert totál felesleges egy helyben állva figyelmet felhívni, de mindegy. Ezután jött még a mentőautó, az még gázabb volt, de átpréselte magát, néha kézzel löködték az autókat egy-egy centit tova.
Iszonyatos szerencsémre volt a kocsiban víz, ropi és Milka csoki, két guriga wc-papír, és pár térkép, így a gyermek ügyesen elszórakozott azzal, hogy minél nagyobb kuplejárt csináljon, ha már nem dudálhat folyamatosan.
Én azzal szórakoztam, hogy elnéztem az embereket, akik kiszállva az autójukból kedélyes csevegésbe elegyedtek, korzóztak előre-hátra a hídon, hozták-vitték az infókat. Volt, aki mobilt kért kölcsön a mögötte álló autóstól, volt aki cigit kért. Mintha előtte nem is akart volna éppen bepofátlankodni, előzni, törtetni, és szabályt szegni és karambolozni, aztán síró arccal rendőrek magyarázkodni ésvagy hullazsákban távozni, inkluzíve megszivatni mindenkit többtíz négyzetkilómeteres körzetben.
Szóval jó volt látni, hogy milyen szép is a világ, ha jó helyen vagyunk, és nem például száz méterrel előrébb. És azt is jó volt látni, hogy az emberek nem is utálják egymást. Biztos csak én utálom őket :) Mint például azt a nyitott tetejű dzsippes fickót, aki mellettem a másik sávban gagyizenét hallgatott egy órán keresztül.  Mindenesetre én lehúzott ablaknál üvöltettem a Petőfit :)