Szöveggyűjtemény

Hogy mit nézek meg a világból, az az én világnézetem. Leírom, hogy szerintem mit jó és mit nem jó nézni ebben a világban.

Redbutton bejegyzései

Nemkéne...

Tegnap sikerült pontosan egy órát állni a nullás hídon. Ha csak harminc másodperccel előbb érkezünk oda, akkor vagy a) elkerültük volna ezt a rögtönzött pikniket vagy b) benne lettünk volna a tévében.  
A nullás előtti csomópont a leggázabb általában, mert sokan pofátlankodnak, még akkor is, ha semmi értelme. Ezen simán átjutottunk, fel a nullásra, besoroltam, mentem kicsit, aztán nagyjából padlófék, de csak mert kamion volt előttem, és nem láttam a feltorlódást. Teljesen leállt a forgalom. Egy idő után kikapcsoltam a motort, mert a tükörből láttam, hogy vállalkozóbb kedvű kíváncsiskodó ügyeletes híradósok kiszálltak a kocsikból, és beszélgetni kezdtek az elválasztó sávon. Aztán valaki előrement, aztán sokan előrementek. Aztán valaki hátrajött, hogy száz méterre tőlünk, négyes karambol van a híd közepén. Egy ökör bepofátlankodott a külső sávba (szokásos, hogy végigelőzik a külső sávot, aztán a lehajtó miatt mégiscsak kiállnak), amiért is nekiment az, aki nem engedte be vagy nem látta, és ennek még ketten nekimentek, majd egy macedón kamion zárta a sort. A kamion előtti vétlen autós szívta meg természetesen.
Szokásomtól eltérően nem is voltam ideges, pedig csak kétszáz méter választott el a lejárótól. Gyermek persze ki akart szállni a gyerekülésből, de egy ideig inkább hallgattam a kiabálását, mert attól tartottam, hogy mégiscsak megindul a sor, és akkor nem tudom majd bekötni időben. De amikor megláttam egy embert autópályás munkásruhában, amint a két sor között gyalog siet egy embernagyságú homokzsákkal a kezében, nos akkor lemondtam a délutánról, és kikötöttem a gyermeket. Kisvártatva nínózás, aminek a gyermek marhára örült. Láttam a tükörben, hogyan próbál utat törni magának a rendőrautó a totálisan alkalmatlan nulláson, hogy mégiscsak rohadjon el az, aki tervezte. Főleg az volt szép, ahogy két egymás mellett álló kamion próbált utat adni neki pár autóval mögöttem. Öt perces folyamatos vijjogás után már szívesen kilőttem volna a szirénáját, mert totál felesleges egy helyben állva figyelmet felhívni, de mindegy. Ezután jött még a mentőautó, az még gázabb volt, de átpréselte magát, néha kézzel löködték az autókat egy-egy centit tova.
Iszonyatos szerencsémre volt a kocsiban víz, ropi és Milka csoki, két guriga wc-papír, és pár térkép, így a gyermek ügyesen elszórakozott azzal, hogy minél nagyobb kuplejárt csináljon, ha már nem dudálhat folyamatosan.
Én azzal szórakoztam, hogy elnéztem az embereket, akik kiszállva az autójukból kedélyes csevegésbe elegyedtek, korzóztak előre-hátra a hídon, hozták-vitték az infókat. Volt, aki mobilt kért kölcsön a mögötte álló autóstól, volt aki cigit kért. Mintha előtte nem is akart volna éppen bepofátlankodni, előzni, törtetni, és szabályt szegni és karambolozni, aztán síró arccal rendőrek magyarázkodni ésvagy hullazsákban távozni, inkluzíve megszivatni mindenkit többtíz négyzetkilómeteres körzetben.
Szóval jó volt látni, hogy milyen szép is a világ, ha jó helyen vagyunk, és nem például száz méterrel előrébb. És azt is jó volt látni, hogy az emberek nem is utálják egymást. Biztos csak én utálom őket :) Mint például azt a nyitott tetejű dzsippes fickót, aki mellettem a másik sávban gagyizenét hallgatott egy órán keresztül.  Mindenesetre én lehúzott ablaknál üvöltettem a Petőfit :)

Eredetileg azt akartam írni, hogy pusztuljon el az, aki a "6-os főút 0-ás híd Csepeli lejáró" tervezését jóváhagyta, mert ekkora gigantikus fost nem lehet épésszel megtervezni. Aztán mire idejutottam a géphez lehiggadtam, és megsajnáltam az anyukáját a baromnak, aki tervezte ezt az egészet. Senkinek nem akarok rosszat. Attól nem megy előre a világ, ha például dobálóznék tojással. Ráadásul a tojásokat is sajnálnám, meg a tyúkokat, akik azokat hiába tojták. Csak annyit szeretnék, dejólenne, ha mindenki azzal foglalkozna, amihez ért. Mindenki monnyonle, aki nem ért ahhoz, amit csinál. Ne a máséval verje a csalánt. És mindenki a saját tojását dobálja, ne a másét. Az ostobák meg semmit se dobáljanak, mert nem értenek hozzá. És ne rajzoljanak forgalmas csomópontot se.

Btw, az autóba zárt időmben rádiót szoktam hallgatni. Az elmúlt hetekben a megújult Petőfi rádiót teszteltem, és örömmel konstatáltam, hogy kérem nagyon zene. Nem pofáznak folyamatosan se reggel, se semmikor, a hírek pont annyi, amennyi kell, és minimálreklám. A zenék igényesek, és főleg olyanok, amiket szeretek is.

Nagyjából mostanra lett elegem az ostobákból. A sok borzalmas hírből, amit az internet kiokád magából nap, mint nap. A halálból, a gyerekek és állatok ártatlan szenvedéséből, a bulvárból ámblokk. A politikusok pitiánerségének felnagyításából, a tényszerűség teljes mellőzéséből. Eleve a politikus szóból. Minden nap elhatározom, hogy nem olvasok el több szemetet. A faxomat se érdekli. Elegem van. Legújabban ez a 14 éves meztelenfényképezéses sztori akasztott ki. Amiket egyesek leírtak ebben a témában, az gyomorforgató. Fel nem fogják, hogy miről van itt szó. A 17 éves fiúról van szó, aki a mai nappal még büntethető lenne, ha a telefonjával lefényképezi a barátnőjét szex közben. Nem a barátnője apja akarja pofán vágni, hanem a jogrendszer. Ezt akarják most nagyon helyesen megváltoztatni. Nem az erőszakról van szó. És nem is arról, amit az ez ügyben blogolók ocsmány fantáziája vetít ki. Hogy akkor most minden 14 éven felüli kislány lehet akár prosti is. Ostobaállatok komolyan mondom. Ostobák, mint a sár (kopirájt parakovács). Én elég prűd vagyok, de az álszentségtől hányok, az ostobaságtól meg agyvérzést kapok.
Tegnap délután hazafelé az autóban, hallgatva a kedvenc műsoromat, egy teljesen váratlan vers műsorszám után elérzékenyülve, úgy döntöttem, hogy belinkelem a kedvenc műsorom szélsőközép blogját, a fejlécem miatt. Merthogy leírom, hogy mit jó nézni ebben a világban. Az én világnézetemet hallgatom a demokrácia részvénytársaság majdnem minden adásában. Aztán megnéztem a blogot, és az nem ugyanaz. Csak a lényeg vész el közben. Mindegy. Mégse linkelem. De a tegnapi verset köszi.

Szabó Lőrinc: Piszkosságok
Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;
s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre - mennyi tévedés! -
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.
És lassan mégis belenyugszom:
Ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.
És ez a megváltoztathatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;
de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi -
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.

Még jó, hogy napokig nem volt gépem, mert wellness kezelésre kellett vinni, annyi vírusa volt már, hogy nagyon gyengélkedett. Így legalább higgadtan tudom leírni, hogy a minap az ökrök egyik fele kordont bontott, másik fele meg baromságokat reagált rá. Szánalmas az egész. Kérem az országgyűlési képviselők mandátumát nagyon gyorsan változtassák meg, és lehessen kiszavazni is, mint a bigbrotherben. Viktor, hagyd el a házat most!!! Ferenc, el kell hagynod a házat, és soha többet nem jöhetsz vissza!!! Mindegyik menjen haza a sohaviszontnemlátásra, költsék gyógyszerre az évi tizennyolcmilliós költségtérítésüket oszt jónapot. Leszerepeltek egyszer s mindenkorra. Szegény jó Montesquieu bácsi, milyen elavult már a hatalmi triászával. Hogy parlament meg kormány meg igazságszolgáltatás. Negyedik hatalmi ág pedig a sajtó. És az egészen ozmózisnyomással türemkedik a fékek és egyensúlyok rendszere, amint mindegyik hatalmi ág éppen ellenőrzi a másikat. Ja. Aha. Kicsit sántít már ez. Akármelyik redbutton jó lenne, csak valaki nyomja már meg hogy leállítás vagy újraindítás vagy kijelentkezés vagy mégse esetleg game over.

Nem tudom miből gondoltam, hogy a gyermeknek jó lesz ugyanaz az ostobaság, ami nekem se volt jó gyerekkoromban. Örült hatodika reggel a szokatlanságnak. (Ugyanezért fog örülni 24-én este is.) Örült annak, hogy letettük a kocsit a Batthyány téren, és buszok voltak körös-körül, és legjobban annak, hogy mentünk metróval, és aztán mindenhol fények voltak a sötét utcán. Annak is örült, hogy egy csomó kisgyerekkel lehetett rohangálni egy nagy teremben. És ennyi. Ehhez viszont nem kell elmenni se céges se semmilyen Télapó ünnepségre. Mindennek a tetejében az alliwant for xmas szólt márjakeritől, ami egész este bennevolt a fejemben. Jelenleg totál ki vagyok akadva és újragomboltam az egész decembert. Két-három év múlva úgyis megkérdezné a gyermek, hogy mi is az ünnep fogalma, tárgya, tartalma, célja. Lesz otthon meglepetés, lesz csomag és fa, és aztán a bölcsiben-oviban biztos lesz ének meg vers is, de én nem fogok hülye sztorikról hazudozni. A Télapót nem lehet negligálni, hiszen tele van velük a város, a tévé, a könyvek. De csak pont annyira létezik, mint a Mikiegér diznilendben. Egy mesefigura. Nem ő hozza vagy küldi az ajándékot. Nem létezik a Miklós és a Jézus nevű ember sem, mivel már nem élnek. Azaz ők sem tudnak eljönni és ajándékot hozni. (Bakker minden évben messiás? Nullalogika.) Az ünnep valójában nem más, mint fénykultusz a sötét télben. A díszkivilágított főutcáknak és a töméntelen csokinak van egyedül értelme ebben a nonstop csilingelő ostobaságban.

Az a fő bajom, hogy semmiféle alkalmassági feltétel nem szükséges a politikus munkavállalásához. Településen pláne semmi, országos szinten is csak egy silány léc méri kollektíve az önjelölt paprikajancsikat. Az 5% kevés. Legyen egyéni elmeorvosi alkalmassági vizsgálat oszt jónapot.
Sűrgösen iktassuk be a demokratikus népképviseleti folyamatábrába, a nép és az országgyűlés közé a pszichiátereket. Súlyosan elmebeteg küldetéstudatosok húzzanak el a vérbe. Ezáltal csökkene a képviselők között az ilyen agybeteg vezérek gyíkarcú semmirekellő vigyorgó pitbulljainak száma is.
Tulajdonképpen arra a percre várok, amikor Neo végre beledobja az egy-gyűrűt a tűzforró olvasztótégelybe, a Terminátor és az Alien mellé. Az orkok csak akkor fognak eltűnni, ha jól sejtem.

Válogattam az 59, a 65 és 69 forintos kefirek között. Az 539 Ft-os csokis keksszel kapcsolatban nem fárasztanám az agyam gondolkodással :) azonban a kefirek egyikén ott vigyorog a Norbert. Ez nálam bármilyen termékkel kapcsolatban súlyosító körülménynek számít. Csak poénból megnéztem a gyártót. Mindhármat ugyanaz a cég jegyzi. Ehh.